“Büszkék lehetünk arra, hogy ismét nagyot és egyedülállót alkotott a magyar kormány: lassan hungaricummá válik Európában a szervezett népnyúzás.”

Egy átlagos igényű médiafelhasználó ennél a mondatnál akár nyugodtan el is égetheti az aznapi Magyar Nemezetet: a jelek szerint a lap ugyanis továbbra is propaganda-gépezetként óhajt funkcionálni. A cikk hátralevő része amúgy az egész Európán “végigsöprő” adócsökkenési hullámról szól.

“Csodák csodája, Bulgáriában már megvalósult a közgazdasági nonszensz: a társasági adó ötszázalékos mérséklésével nem kis összegű, 1,3 milliárd dolláros többletbevételhez jutott a szófiai büdzsé. S a példa meglehetősen ragadós. Nemcsak a bolgárok bolondultak meg, hanem a balti államok, Románia, Szlovákia is a közgazdasági nonszensz eszközéhez folyamodtak. Adócsökkentést terveznek a csehek, a németek, az olaszok, a franciák, nemrégiben mérsékelték az elvonásokat a britek.”

Érdekes információ. Sziklaszilárdan továbbgondolva a “szervezett népnyúzás — adócsökkentés = adóbevétel növekedés” irányvonalat, én csak azt nem értem, Bulgáriában miért nem tíz százalékkal csökkentették az adókat. Hiszen az — a szerző sejtetése szerint — legalább 2,6 milliárd dolláros többletbevételt jelentett volna. Amennyiben pedig a szófiai törvényhozás eltörölte volna az adókat, Bulgária adóbevételei talán már arra a közgazdasági nonszenszre jelentettek volna példát, amikor az adóbevételek meghaladják a nemzeti összterméket.

Persze, ha nem csak a Fidesz szellemi setétségében tudunk tapogatózni, akkor nyilván képesek vagyunk arra is, hogy új fogalmakat vezessünk be a gondolkodásunkba. Így pl. tíz másodperc gondolkodás után arra is rájöhetünk, hogy a fenti hír egyedüli kivehető értelme az, hogy Bulgáriában elképesztő méretű adóelkerülés volt divatban. Az adócsökkentés azért járt bevétel-növekedéssel, mert így a pénzt sokaknak már inkább megérte az államkasszába fizetni, mint egy hatodik könyvelő/pénzmosoda/fiktív vállalkozás zsebébe. Hiszen nyilvánvaló, hogy ha mindenki minden adót befizet, akkor az adóbevételek csökkenése nem járhat adóbevétel-növekedéssel. Ergo az adónak van egy optimális mértéke, ami már elég magas ahhoz, hogy legyen értelme beszedni, de elég alacsony ahhoz, hogy az államnak ne kelljen aránytalanul nagy erőfeszítéseket tennie ahhoz, hogy behajtsa. Lehet, sőt, könnyen elképzelhető, hogy az adóterhek Magyarországon nem optimálisak, ám a cikk erre (vagy bármi másra) vonatkozó érveket nem tartalmaz. Most épp Bulgária felé fordulva lehetett a legkényelmesebb pózban benyalni a Fidesznek, de ennyi. Ha majd Csádban hangzik el valami, ami rímel a Fidesz valamely populista vadbaromságára, akkor majd Csád lesz az etalon, függetlenül Csád (vagy Bulgária) egyéb makrogazdasági mutatóitól.

“Velünk együtt süllyed – Románia kivételével – az egész kelet-közép-európai térség, mert a nagyvállalatokat ma már jobban érdekli India vagy Kína, mint Magyarország vagy Bulgária. Az cselekszik okosan, aki gyorsan reagál erre a változásra, és például vonzóbb adókulcsokat kínál az elpártolni látszó tőke számára.”

Megvan az új jelszó: versenyezzünk Kínával! Szerintem meg ne versenyezzünk. Kína és India nyilván mindig olcsóbb hely lesz azon vállalkozások számára, akiknek betanított munkásokra van szüksége. Nem csak az adók alacsonyabbak ott, hanem a munkabér is, de nem tíz vagy húsz százalékkal, hanem körülbelül egy nagyságrenddel; és akkor a kötelezően megteremtendő munkakörülményekről, a maximális túlóra mértékéről még nem is beszéltünk. Aki innen elhúz Kínába, az nyilván olyasmit csináltat a dolgozóival, amit bárki meg tud csinálni. Magyarország ezzel soha nem fog tudni versenyezni — egy ideig még okésak voltunk, most már nem vagyunk azok. Sajnos nem azért, mert itt már túl nagy a népnyúzás (amúgy nem tudom, feltűnt-e valakinek, de a Magyar Nemzet most már egyetlen hatalmas öleléssel a külföldi nagytőkét is a “nép” kebelére vonta), hanem azért, mert most már Magyarországon is túl nagy a bérszínvonal.

Persze, valamit tenni kell, de nem azt, hogy egy kínai segédmunkás munkakörülményeit próbáljuk meg megteremteni a magyar állampolgárok számára. Annak a feltételeit kell megteremteni, hogy olyan iparágak települjenek ide, akik itt magas hozzáadott értékű dolgokat akarnak előállítani. Kis leegyszerűsítéssel mondhatnánk azt, hogy itt kéne kitalálni azt, amit Kínában majd legyártanak. Magasan kvalifikált, jól képzett munkaerőt és kedvező kutatás-fejlesztési környezetet kellene kínálni azoknak a cégeknek, akiknek ez kell.

Persze ebben sem állunk valami jól, de ezen a téren legalább tett lépéseket az utolsó két (Gyurcsány-)kormány: kutatóhelyek létesítésére, kutatási-fejlesztési beruházásokra elég jó adókedvezményeket lehet kapni, Magyarország viszonylag jó esélyekkel indul a hetedik uniós kutatás-fejlesztési keretprogramban stb. Persze gigantikus, vérlázító túlzás lenne azt mondani, hogy a kormány mindent megtesz, hogy Magyarország a térség egyik tudásközpontja lehessen — durván lehetne ezt a tevékenységét is kritizálni. A Fidesz azonban, sem kormányon, sem ellenzékben nem igazán favorizálta ezeket a célokat, lévén ezek csak szofisztikáltan előadható, egy hordóról elbömbölve nagyon rosszul hangzó üzenetek. Műveleletlen, szervilis bértollnokok is csak vért izzadva tudnának ebből valami igazán vitriolosat kihozni. Sokkal egyszerűbb Bulgáriára mutogatni, oszt jó napot.