Aligha lett volna elegendő a sikeres vizsgához Sybil Trelawney-nél, a roxforti varázslóiskola jóslástanáránál az, ha valaki megjövendöli: eljön majd az az idő, amikor az egy könyv-egy film szisztéma csődöt mond. Hiszen Rowling maxium a vállát rándítja meg, ha azon kapja magát, könyve kétszáz oldallal hosszabb lett a tervezettnél: a nyomdász egy kicsit frankóbb kocsit vesz a fiának huszonegyedik születésnapjára, és annyi. Még egy-két órát hozzácsapni a filmhez viszont messze nem ennyire egyszerű. Úgy néz ki, a szufla az ötödik könyvnél fogyott el. Ez már nem is adaptáció — ez már inkább egy nagyon látványos, nagyon hosszú és alighanem jó sok pénzt termelő klip, ami valóban a Főnix rendje cselekményén alapul, de csak nagyon lazán.

A sorozat ötödik kötete ugyanis lényegében egy gigantikus krízishelyzet története. Harry Potter kamaszkori identitásválságon megy át, benne az első szerelemmel. Dumbledore professzornak azt kell eldöntenie, hogy Harry vajon elég felnőtt-e már ahhoz, hogy beavassa a vele kapcsolatos titkokba. A gonosz mágus, Voldemort olyasmit próbál megszerezni, amit legutóbb nem sikerült neki; a jó oldalon pedig elviselhetetlenségig fokozódnak a feszültségek és személyi ellentétek. Hagridnak szokás szerint megvan a maga hatalmas problémája; Harrynek, Ronnak és Hermionénak pedig nem csak a vizsgákkal, de az iskola ügyeibe beavatkozó minisztériumi megbízottal, a nem is enyhén szadisztikus Umbridge professzorasszonnyal is meg kell küzdenie. Mindez mind egy-egy külön cselekményszál a könyvben — és mindegyik csutkára van vágva a filmben.

Nagy kérdés, hogy az, aki nem ismeri az ötödik kötetet, az is koherensnek látja-e a sztorit. Abszolút nem derül ki — hogy csak egy viszonylag kisebb jelentőségű példát hozzunk fel –, hogy ha a sztori elején Harry repülhet seprűn Londonba, a végén miért kell láthatatlan, szárnyas lovakra szállniuk. Hasonlóképpen nem derül ki az sem a sok vágás miatt, hogy a történet végének nagy tragédiáját hogyan lehetett volna megelőzni akkor, ha néhányan a főbb szereplők közül felelősségteljesebben és higgadtabban viselkednek, valamint nagyobb bizalommal vannak egymás iránt. Ezért annál is inkább kár, mivel ennek a mozzanatnak még a következő részben is lesz jelentősége. A nagy, végső csata is sokkal rövidebb, holott ezek az eseményekre is épül egy csomó minden az eredetiben — Ginny Weasley például itt lesz először igazán fontos szereplő.

Mindettől függetlenül elmondható, hogy az, ami végül a vászonra került, lélegzetelállító. Minden képkocka a helyén van, végig csak úgy vágni lehet a hangulatot; tökéletesen sikerült megeleveníteni a rowlingi világot. Különösen a minisztérium és a halálfalók megjelenítése igen jól eltalált, de az Umbridge-et eljátszó Imelda Staunton, valamint a Luna Lovegoodot megszemélyesítő Evanna Lynch alakítása is hiba nélküli. A zene is abszolút illik a hangulathoz. A klip-feeling tehát tényleg a helyén van; nagy kár, hogy a Harry Potter ennél azért többről szól.