“Kemény, de jó”

A Mol elnök-vezérigazgatójának cikke azért különösen érdekes, mert abszolút piaci szemléletet tükröz. Nem úgy beszél a tudatosan tőzsdére vitt felvásárlási kísérletéről, mintha az valamiféle derült égből jött atomcsapás lenne. Ilyesmi előfordul, előfordult már máskor, másokkal is, kár ezen siránkozni. Stílusában nyoma sincs annak az általános pániknak, amivel a politikai elit követte a helyzetet.

Hazudnék persze, ha azt állítanám, mindent tudok a tőzsdei tranzakciók kulisszatitkairól, de alapesetben nem gondolom, hogy az államnak úgy kellene védenie az ország érdekeit, hogy tulajdonosként szerepel. Persze az OMV kísérlete nyomán megint jelentkezett a menetrendszerinti hiszti arról, miért is nem szabad privatizálni a nemzeti vagyont; én meg minden ilyen alkalommal úgy érzem, még jó, hogy privatizáltuk.

A verseny maga amúgy is szabályozva van; nem lehet tetszőleges nagyságú monopóliumokat létrehozni, mert már nincs vadkapitalizmus, ahol a pénz dönt mindenről. Az egészséges versenyt biztosítani kell — de azt biztosítani kell. Szerencsés, hogy a mostani helyzetben is a józan gazdasági megfontolások döntenek a fúzió elvetéséről — nem azért nem növelheti az OMV a tulajdonrészét a társaságban, mert annak nevében szerepel a “Magyar” szó — azért nem, mert az igazgatóság úgy látja, hogy ezzel a cégnek nem lenne jobb. És ha megfelelő hozzáadott értékkel tud valaki előállni, akár fúzióra is sor kerülhet — vízionált stratégiai értékek ide vagy oda.

Az eset remekül példázza, miért van szükség minél nagyobb mértékű és minél sürgősebb privatizációra. Egyszerűen nem vagyunk még hozzászokva a kapitalizmushoz. Egy sima részvény-adásvételt a politika és a közvélemény totális sokkja követte; kiderült, hogy nem akarunk versenyt, kellemes, versenymentes lábáztatást szeretnénk. Hogy a piaci szemlélettel a nagyobb hatékonyság is együtt jár, még nem jutott el az agyunking. Ahogy a vezérigazgató fogalmazta: “A verseny jó dolog. Kemény, de jó.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.