16:01

Érdekes kérdés, mi lett volna, ha Kálmán László nyelvészprofesszor személyesen is megjelenik az Országos Választási Bizottság irodájában? Pokorni Zoltán előbb bokszmeccset vív vele, és miután egy elegáns balhoroggal kiütötte, immáron megnyugodva adhatja le, félperces előnnyel, népszavazási kezdeményezését? Vagy ha a nyelvészprofesszor bizonyul erősebbnek, és Pokorni Zoltán fogait köpködve repül a sarokba, akkor, a Fidesz, elismerve vereségét, szó nélkül lemond saját népszavazási kezdeményezéseiről?

Az elmés kezdeményezés remekül mutatott rá arra, hogy miközben a Fidesz fröcsögve üvöltött szabályos eljárásért, amikor a népszavazási kezdeményezések hitelesítéséről van szó, ő maga leginkább csak visszaélni szeret a joggal. Remekül eltervezték, hogy majd addig sakkozgatnak a kezdeményezéseikkel, amíg végre fulljuk lesz az évényesített lapokból, és akkor egyszerre lehet megtartani a népszavazást.

Ez persze nem azért lett volna fontos, mert a Fideszt annyira érdekli, hogy mennyi pénz megy el népszavazásra — jól tudható, hogy a nép annyira azért nem heccelhető fel, hogy minden vasárnap urnához járuljon. A második kört már jó eséllyel elég sokan szarnák le ahhoz, hogy az érvényesség szóba se kerülhessen, és akkor már nem lehetne tovább az Új Többség antidemokratikus, torzszülött fogalmáról vízionálni. Ezért pöcsölnek most egy perces időkülönbségeken; eddigi dumájukhoz idomulva, undorító, papírozgatós jogászkodással akarják meggyalázni a közvetlen választópolgári akarat hegyikristály-tisztaságú eszméjét.

Ha az OVB azonosulna ezzel a szarrágással, a jogállamiságot köpné szembe, amelynek nevében az OVB tagja végül szakmai meggyőződésük ellenére engedtek az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatainak. Ahelyett, hogy mondvacsinált indokkal ide-oda tologatták volna az aktákat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.