Áder János nem tököl tovább a magyar belpolitikával, amit elérhetett, azt elérte, tágas horizontokat kíván ez az óriási elme. Nem is maradt számára más, mint a brüsszeli politika, amiben még lát fantáziát és kihívásokat. Szerencsés ember. Újságíróként én is rendszeresen kapom az Európai Néppárt magyar delegációjának közleményeit. Ezek alapján bennem az a benyomás alakult ki, hogy az EP-képviselői munka körülbelül annyira lehet produktív és szórakoztató, mintha egy mammutcsorda nyári vedlését egy szemöldökcsipesszel kellene elmenedzselnünk.

No de félre az iróniával, lássuk a kőkemény tényeket! Mik lehetnek azok a húsba vágó ügyek, amik egy ilyen politikai atomágyút kívánnak, mint a rendszerváltozás óta az élvonalban hemzsegő Áder János? Ma például volt szerencsém megkapni Olajos Péter legutóbbi felszólalásának a szövegét. Már a téma is csábító: “szeszes italok címkézése és definíciója”. A felvetésnél már csak a konkrét felszólalás fajsúlyosabb és jelentőségteljesebb: a derék képviselő pengeéles érvelése, amennyire kivehető, abból áll, hogy a pálinka az pálinka, a vodka pedig vodka. Hát tényleg, csodálom, hogy bírták ki odakint eddig Áder János nélkül. Ha jobban belegondolok, lehet, hogy Orbán Viktornak is okosabb lenne áttenni a székhelyét Brüsszelbe.

Nyilván sok minden eldől persze uniós szinten is, de a döntéshozatali struktúra azért van annyira bonyolult és átláthatatlan, a döntések pedig húzódnak annyi ideig, hogy épeszű párt ne áldozzon be egy valóban fontos politikust ezekre a feladatokra. Egyelőre ugyanis messze nincs szó arról, hogy ebben a gigantikus struktúrában, ahol nem csak és nem elsősorban pártok, hanem országok érdekei is ütköznek, lennének olyan pontok, ahová egy-egy jól megválasztott kulcsembert elhelyezve komoly áttörést lehetne elérni.

Áder “önként” tett vállalása tehát voltaképpen nem más, mint Orbán udvarias gesztusa az egykori harcostárs felé. Ha akar, itt elszöszmöröghet négy évig, addig idehaza úgyse lesz iránta politikai bizalom egy fikarcnyi se. Nézze meg, Schmitt Pál is milyen elegánsan mosolyog az aktái mögül — mégiscsak jobb ez, mint itthon tüskének lenni a kurrens vezetés seggében. Áder meg alighanem belátta ezt, “kérvényezte”, hogy ne kelljen részt vennie az elnökségi üléseken, és bánatos sóhajjal fellapozta az angolkönyvét.