Azt hittem, félrenyelem az ebéd utáni gumicukrot, amikor meghallottam, hogy Pokorni egy agyoncsócsált Bibó-idézet helyes interpretációjára mutatott rá a legfrissebb Péntek 8-ban. Az, hogy “demokratának lenni annyi, mint nem félni”, nem azt jelenti, hogy a bátor ember a demokrata — hangsúlyozta a Fidesz elnökségi tagja –; azt jelenti, hogy nem démonizáljuk a politikai ellenfelet csak azért, mert másmilyen. Elfogadjuk, hogy mást gondol, mint mi; ez az a másság, amitől egy demokrata nem fél.

Pokorni persze mindezt azért hozta elő, mert arra akart rámutatni: a baloldali-liberális értelmiség lényegében bármit kész megbocsátani Gyurcsánynak, csak azért, hogy Orbán visszatértét megakadályozza. Ez így tényszerűleg igaz is: sokszor az a válasz az a kormányzati munka kritikájára, hogy “de ez még mindig jobb, mintha Orbán lenne hatalmon”. Pokorni felvetése azonban mindentől függetlenül egy gigászi öngól.

A Fidesz poltikájának ugyanis 2002 óta centrális eleme, hogy a szocialisták nem szalonképes kormányzati erő. Orbán Viktor, amikor azt mondta, “nem leszünk ellenzékben, mert a haza nem lehet ellenzékben”, akkor nyíltan tagadta a szocialista pár legitimációját. Ne feledjük el: ez nem az őszödi beszéd utáni kijelentés, Gyurcsány akkor még nem volt sehol, a polgárok egy Fidesz-ciklus után szavaztak bizalmat a Medgyessy Péter vezette szocialistáknak. Orbánnak még névleges jogalapja sem volt az új kormány legitimációjának elkerülésére. Pár nappal később levelet küldött a Fidesz-szimpatizánsoknak, felszólítva őket a Magyar Nemzet, a Demokrata és a többi hasonló, gyűlölködő, kirekesztő, adott esetben a fizikai erőszakot is jogos véleményformáló erőként felfogó kiadvány előfizetésére. Orbán Viktor azóta próbálja folyamatosan démonizálni ellenfelét. Ne feledjük el azt sem: az MSZP közjogilag tökéletesen legitim — a mostani hisztériakeltés, ultimátumozás, persona non gratázás tehát mindenképpen indokolatlan, ha Bibó István szellemében akarunk gondolkodni.

Ha nem félünk politikai ellenfelünktől, nem félünk attól sem, hogy érveinkkel versenyezzünk vele szemben. A Fidesz viszont az érvek síkján egyetlen szót sem szól. Alternatívát csak annyiban mutatnak fel, hogy folyamatosan mutogatnak a saját fejük fölé rajzolt glóriára, valamint tüntetően nyivákolnak a kénkőbűz miatt, ha a legitim magyar miniszterelnök szólásra emelkedik az ország házában.