Nyugodtan kijelenthető, Herta Nagl-Docekal Feminista filozófia című könyve hiánypótló munka ma Magyarországon. Aki részletesebben és igazán módszeresen szeretne megismerkedni a feminista filozófia alapjaival, annak mindeddig javarészt idegen nyelvű szakirodalomra kellett hagyatkoznia. Most ennek a műnek a jóvoltából mindenki széleskörű bepillantást nyerhet a feminista filozófia legfontosabb problémáiba, módszeresen ismerheti meg a kérdéskör legfontosabb alapelveit. A könyvnek külön, mindenképpen említésre érdemes erénye, hogy igen részletes jegyzetanyaggal rendelkezik, így aki alaposabban is meg akar ismerkedi egy-egy témakörrel, az tudni fogja, merre érdemes elindulnia. Egy ilyen útjelző már csak azért is hasznos lehet, mivel német és főleg angol nyelven a témának igen kiterjedt és szerteágazó szakirodalma van, amiben elsőre egyáltalán nem könnyű eligazodni.

A könyv tehát egy igen részletes és alapos bevezetés a feminista filozófiába. A feminista filozófusok alapvetése, hogy a nők és férfiak között, a történelem kezdete óta fennálló hierarchikus viszonyok hátrányos (sokszor igen végletesen hátrányos) helyzetbe hozták a nőket. A társadalom, a tudományok, a művészetek és természetesen maga a filozófia is magán viseli a bélyegét ennek a hierarchikus megosztottságnak. A feminista filozófia egyik feladata éppen az, hogy a filozófia teljes egészét, tehát a szisztematikus területeket, mint az etika, esztétika, ismeretelmélet, valamint a filozófiatörténet meghatározó elméleteit konfrontáltassák ezzel a problémával. Nem csak arról van szó, hogy válaszolni kell a nyíltan nőellenes érvekre — amúgy talán éppen ezekből van a kevesebb. Talán még ennél is fontosabb feladat rámutatni azokra a területekre, ahol szinte észrevétlenül, és éppen ezért rendkívül hatékonyan érvényesül a férfiközpontú gondolkodás. A könyv három területet vizsgál meg: a művészet, a tudomány és a politikafilozófia területeit.

A nők hátrányos megkülönböztetésének gyakorlata úgy alakulhatott ki, és legfőképpen azért tarthatja magát még mindig, mert széles körben elterjedtté és elfogadottá vált az az elmélet, miszerint a nők és férfiak biológiai meghatározottságai alkalmasak arra, hogy determinálják az ember társadalmi szerepét, erkölcsi és szellemi pozícióját. A feminista filozófusok éppen ennek az előítéletnek a kiküszöbölésére vezették be a “gender”, magyarra talán “társadalmi nem”-ként fordítható fogalmat, ami az angol “sex”-szel, a biológiai nemmel áll ellentétpárban. A társadalmi és a biológiai nem szétválasztására azért volt szükség, hogy egyértelművé tegyük: a nemi szerepek, bár bizonyos értelemben természetesen “mögöttük áll” a biológiai nem, alapvetően és túlnyomórészt társadalmi konstrukciók. A férfi és női szerepek valamennyi kultúrában egyfajta válasznak tekinthetők egy biológiai adottságra. A szerző egy hasonlatával élve: ahogy az éhségérzet univerzális, de az erre adott válasz, az étkezési szokások (vagy éppen a vallási célzatú önéheztetés) kultúránként különböznek, ugyanígy különbözőek a társadalmak férfi és női szerepek is. Éppen ezért nem elfogadható álláspont normatív jelleggel a “természetre” hivatkozni akkor, amikor ezeket férfiak és nők helyéről beszélünk a társadalomban. Tekintettel arra, hogy az egész feminista filozófiának az egyik legfontosabb alapállításáról van szó, a könyv bevezetője az itt ismertetettnél jóval részletesebben, az ismertebb ellenérvekre is részletesen kitérve vezeti be ezeket a fogalmakat.

Hasonlóan szisztematikus és sokféle álláspontot felsorakoztató bemutatását láthatjuk a feminista művészet- illetve tudományszemléletnek. Az előbbi esetben a szerző nem is áll meg a filozófiánál, hanem a nők modern megítéléséért igen nagy részben felelős pszichológiai irányzatot, a freudi pszichoanalízist is kritika tárgyává teszi. Rámutat arra, hogy míg Freud saját elméletét minden vélemény felett állóan tárgyilagosnak tartotta, addig az a valóságban igen sok spekulációt tartalmaz. Így a pszichonalízis magyarázata arra, hogy a nők miért képesek alacsonyabb rendű művészeti tevékenységre, mint a férfiak, alapvetően szintén téves lehet. Ha meg kell magyarázni, hogy miért nincs női Mozart vagy női Michelangelo, a péniszirigységnél minden bizonnyal meggyőzőbb válasz az, hogy a nők a legtöbb társadalomban lényegesen kevesebb lehetőséget kaptak a művészetek elsajátítására; ha pedig mégis megvolt ez a lehetőségük, tehetségüket nem tudták kibontakoztatni az alapvetően a férfiközpontú formavilág számára nyitott közönség előtt.

Hasonló a helyzet a nők tudományokban való érvényesülése esetén is. Még ha a nőket nem is tekintették kifejezetten képtelennek arra, hogy a tudomány követelményeinek megfelelően ésszerűen gondolkodjanak, például Rousseau-nál és Kantnál is megfigyelhető, hogy a nők számára, társadalmi szerepüket tekintve nem tartották illendő dolognak az ésszerű gondolkodás képességének kultiválását.

A szerző álláspontjának egy nagyon fontos eleme, hogy nem elsősorban a női különbözőség felmutatását tartja fontosnak. Sokkal inkább arra kerül a hangsúly, hogy elutasítsuk a mereven maszkulin szemléletmódokat, adjunk teret a nőknek, hogy ők is szabadon kibontakozhassanak — a művészetek esetében például akár úgy is, hogy a nemi szerepektől, a nőiségtől különböző témákban is szabadon alkothassanak, elismerést szerezhessenek.

Ahogy a szerző fogalmaz, maga a könyv egy hosszú bevezetés az utolsó, politikafilozófai fejezethez. Tekintettel ugyanis arra, — fogalmaz Nagl-Docekal — hogy a feminista filozófia kiindulópontjául a nők diszkriminációjának ténye szolgál, kézenfekvő, ha egyik központi törekvése éppen az, hogy a diszkrimináció felszámolására irányuló politika elméleti alapjául szolgálhasson. A politikafilozófia amúgy valóban az egyik legérdekesebb és legtöbb problémát felvető területe a feminista elméleteknek.

Eleve egy megválaszolásra váró kérdés, hogy lehetséges-e a “nők” érdekeit egy egységes csoportként képviselni; hiszen mára már nyilvánvalóvá vált, hogy mások az igényei a fejlett és a fejletlen országok, a magasan kvalifikált és az aluliskolázott vagy egymástól más szempont szerint különböző nőknek. Egy lehetséges válasz szerint mindenképpen összekötő kapcsot jelent közöttük az a tény, hogy valamennyiüket biológiai meghatározottságukra alapulva, pusztán női mivoltuk miatt éri hátrányos megkülönböztetés.

Abban a kérdésben is jelentős vita folyik, hogy melyik lenne a célszerűbb és könnyebben megvalósítható politikai program: a nők különleges sajátosságaira reflektálva nekik speciális jogokat biztosítani, vagy pedig olyan univerzális normákat alkotni, amelyek valódi esélyegyenlőséget jelentenek a társadalom valamennyi tagja számára. Előbbi lehetővé tenné a nők számára, hogy megszabaduljanak a hátrányos helyzetük jelentette nyomás alól, jelentsen az kisebb vagy nagyobb mértékű gazdasági, szexuális, szellemi vagy érzelmi kiszolgáltatottságot, míg az utóbbi talán nagyobb, szélesebb körű elméleti megalapozottsággal rendelkezne. A könyv szerzője inkább az utóbbi álláspont mellett teszi le a voksát: a megoldást a rawlsi szerződéselmélet felülvizsgálatában látja. Lehetségesnek gondolja, hogy megfelelően pártatlan és nyílt gondolkodással, a társadalmi szerződés újragondolásával felszámolhatók a nők és férfiak közötti hierarchikus ellentétek.

A cikk a Ráday Könyvesházban elhangzott könyvbemutató előadás szerkesztett változata.