Sztár vagyok és zsidó

Nincs mit tenni: sztár lettem. Egyesek szerint zsidó is, de tartok tőle, hogy az nem ennyire egyszerű.

Sose gondoltam volna persze, hogy amikor megírtam a Cigánybűnözés nincs című bejegyzést, akkor az ekkora népszerűségre tesz szert: azóta már több hullámban is előkerült itt-ott. Érdekes módon, bár nagyon sok támadás ért miatta, sose éreztem, hogy bármit is át kellene rajta írni. Továbbra sem gondolom, hogy a cigányokra úgy kellene gondolni, mint egy bűnözésre predesztinált kisebbségre, azt meg pláne nem gondolom, hogy születés alapján kellene jogilag diszkriminálni magyar állampolgárokat. Szerencsére ezt nem csak nem én gondolom így, hanem az alkotmányban is benne van, és több hatályos törvény is ezirányban nyilatkozik.

Valamennyire persze büszkeséggel tölt el, hogy ez a kis írás ilyen viharos népszerűségnek örvend a rasszista csürhe körében. Újra és újra agyvérzést kapnak rajtam, rendszeresen vizionálnak engem mindenféle cigányok lakta környezetbe, ahol majd jól megvernek és akkor majd hiába mondom, hogy pedig én megvédtem őket a blogomban. Soha, egyetlen egyszer sem állítottam pedig, hogy romák nem követnek el bűncselekményeket, de azt sem, hogy őket amnesztiában kellene részesíteni.

Amit állítok, az az, hogy a romák viszonylag és feltételezhetően magas aránya a bűnelkövetők között nem a cigány kultúra jellegzetességeire (a rasszista szemétnép amúgy sem sűrűn olvas kulturális antropológiát), hanem a többségi társadalom felelőtlen, kirekesztő magatartására vezethető vissza.

Ha ezért valaki “késsel az oldalamban egy zsinagóga lépcsőjén szeretne látni, amint kutyák szarnak a hasüregembe”, hát nem gondolom, hogy ezért nekem kéne szégyenkeznem. Persze a fenyegetőzőket IP-címmel együtt feljelentem a rendőrségen, ebből sose csináltam lelkiismereti kérdést.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.