Elég sajátos helyzetbe került az SZDSZ a két héttel ezelőtti elnökválasztás után — hiába volt Kóka János nagy melldöngetése a második perctől folyó szoros együttműködésről, annak keretei csak nagyon lassan látszanak körvonalazódni. Az alapkérdés az, hogy mégis, milyen poszton érezné magát jól kábé Fodor Gábor — közben persze egészen jól bebaszott az egészségügyi reform is. A kormánynak momentán azért nincs egészségügyi minisztere, mert a párt vezetésének először ki kell várnia, van-e megfelelő poszt Fodor Gábor segge alatt. Nagyon kevéssé elegáns.

Úgy általában az egész helyzet szerencsétlen — hiába volt a nagy szónoklás a nemes versengésről, a jelek szerint Fodor Gábor azért mégsem tudja olyan könnyen megemészteni a két héttel ezelőtti buktát. Persze nem csoda: (különösen mögöttes tartalmát tekintve) elég megalázó döntés volt ez, ráadásul a párt megosztottságára is fény derült — úgy, hogy továbbra is a régi rezsim képviselője került a kormányrúdhoz. Ebben a helyzetben a politikailag logikus lépés egy nagyon erős belső ellenzéki magatartás lenne — ehhez képest most jópofizni kell meg beérni valami vigaszpozícióval.

A kormányzati szerepkör amúgy véleményem szerint totális melléfogás — noha kétségkívül pragmatikus döntés. Ha az elvi szempontokat nézzük, Fodornak szerencsésebb lenne inkább az SZDSZ ügyeire, a párt átszervezésére koncentrálnia, kihasználva meglevő lehetőségeit — most úgyis meglenne benne az ehhez szükséges elkötelezettség.