Frenetikusan kifinomult elmélettel állt elő Csizmadia Ervin a Népszabadságban: a Fidesz alighanem azért tért át egy másfajta politizálási stílusra, mert eladósodott. Kevésbé szofisztikáltan: a Fidesz azért adja fel a demokratikus normákat, mert most már csak a suttyó parasztokat tudja megfizetni. Baromság.

Természetesen csak csatlakozni tudok Csizmadiához abban, hogy fingom sincs róla, milyen a Fidesz anyagi helyzete a valóságban Én is hajlandó lennék seggemet a földhöz verni, ha a pártok egyelőre nem nagyon közelgő finanszírozási reformja transzparenciát és igazságosabb helyzetet eredményezne. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy a Fidesz stílusváltását akár csak összefüggésbe is hozni a financiális szempontokkal — röhejes.

Először is, és azt gondolom, talán ez a legfontosabb: a Fidesz tipikusan nem az a párt, amelyik azt a benyomást keltené, hogy úgy nagy általánosságban emberi erőforrás problémái lennének. Honlapja remekül funkcionál — a lehető legszélesebb nyilvánosság számára rögtön elérhetővé teszik minden üzenetüket. Nem csak a másutt megjelent cikkeket; sajtótájékoztatójuk anyagait is. Rendezvényeik problémamentesen követhetők on-line. Már jó ideje lehet mindenféle fideszes reklámholmikat kapni, a tolltól a kapucnis pulóverig. Adott esetben tehát meg tudják fizetni a professzionális munkát.

Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy egy nagy parlamenti képviselettel rendelkező politikai párt számára eleve adott a lehetőség, hogy saját költségvetésétől függetlenül jusson igen jól fizetett és neki dolgozó szellemi potenciálhoz: a jelöltekből csak parlamenti képviselőt kell csinálni. Természetesen nem minden szakember vehető meg a politika számára — ugyanakkor azt sem kell elfogadnunk, hogy parlamenti képviselőnek kizárólag suttyó idiótákat kell felkérni. (Arról már nem is beszélve, hogy Csizmadia elemzése kifejezetten a politikai versenyről szól, ahová ugyebár elsősorban professzionális politikusok kellenek.) Egy Fidesz nagyságú párt esetében tehát már eleve nem nagyon képzelhető el, hogy politikája pusztán anyagi okok miatt süllyedjen intellektuális válságba. Ha ez lenne a helyzet, akkor az már eleve más, sokkal súlyosabb problémák tünete lenne.

Ráadásul azt is érdemes figyelembe venni, hogy az emberi erőforrás fajlagosan egyáltalán nem drága. Fidesz szimpatizáns vállalkozók ha arról van szó, izomból pengetnek ki 10 millió forintot csak Kuncze-ellenes óriásplakátokra. Ebből azért pár szakértő díja azért már éves szinten is kitelik. És akkor itt most nem egy tétmeccsről volt szó, az akció semmilyen hasznonnal nem kecsegtetett — a jobboldal most azért nyúlt a zsebébe, hogy csak úgy kibasszon az expártelnökkel. Szóval nekem senki ne jöjjön azzal, hogy a Fidesz azért kezd “radikalizálódni”, mert nincs pénze. Tényleg baromság.

A Fidesz radikalizálódásának az oka nyilvánvaló. A párt elnöke azért lehet még mindig a párt elnöke, mert sikerrel tartja fenn a permanens háborús feelinget saját hívei körében. Ha beindulna a ráérős háttérmunka, ha megteremtődnének a valós, demokratikus belső verseny feltételei, akkor a Fidesz darabokra hullana szét. Nyilvánvalóan nehezen férne meg egymással a technokrata irányultságú, józanabb, mondjuk Rogán Antal nevével fémjelezhető vonal a Semjén Zsolt féle vadparaszt, fóbiás hőzöngéssel. A mértéktartó és a szélsőséges rétegeket csak úgy lehet összefogni, ha a közepet is elkezdjük a szél felé terelni — a radikálisok ugyanis a józanságot a gyengeség jelének tekintik, míg a mérsékeltek indokolt esetben, átmenetileg, fogékonyak lehetnek a radikális retorikára. Gyurcsány démonizálásának nem az az elsődleges oka, hogy a Fidesznek nincs zsozsója ahhoz, hogy a hagyományos politikai versenyben vívjon meg vele.

Sokkal inkább van erre szükség azért, mert ez az a közös nevező, amely felett a Fidesz tábora egyben tartható, és Orbán Viktor pártelnöki pozíciója továbbra is fenntartható. Ha több pénzük lenne, akkor sem új ötleteket venne rajta, hanem arany mikrofonba szónokolva hirdetné meg a következő népszavazást.