„A mi országainkban is gyakran érezzük úgy, hogy az ördöggel szemben kell küzdeni. A mi országainkban is – sajnos – nagyobb számban vannak szavazók jobb- és a baloldalon, mint középen. Mi is szeretnénk nagy pártban lenni, ám mégsem megyünk el azokért a szavazatokért sem jobbra, sem balra. Liberálisok maradunk, egészen egyszerűen azért, mert ez a meggyőződésünk!”

Lord Alderdice, az északír parlament elnöke,
amikor Várhegyi Attila bejelentette, hogy a Fidesz
kilép a Liberális Internacionáléból

Kár, hogy egy nyilvános vita kimeneteléből az égvilágon semmilyen következményt nem lehet levonni egy ekkora téttel rendelkező választás esetében. Ha itt dőlt volna el az elnökválasztás, akkor Fodor már elnök lenne, a magyar liberálisoknak meg esélyük arra, hogy végre hiteles képviseletet kapjanak. Egyértelműen kiderült ugyanis, hogy Fodor Gábornak van egy liberális víziója, Kóka János meg össze akar tákolni egy sikeres programot.

Fodor most még egy olyan politikus, akinek van gerince. Azt gondolom, hogy aki vevő a liberális üzenetre, annak elsősorban erre van szüksége. Hosszú távon nem az számít, hogy ellenzékben vagy kormányon van egy párt. Ellenzékben is sok mindent el lehet érni, a vereségből fel lehet állni, lehet hatékonyabb stratégiát készíteni a győzelemre; ha azonban egy párt elárulja a zászlajára tűzött eszméket, akkor nagy kérdés, hogy legközelebb ki és miért fog rá szavazni. Fodornak nagyon igaza van abban, hogy egy párt akkor lesz erős és megkerülhetetlen, ha következetes alapeszméihez. Mert igenis vannak alapeszmék, amiket az ember hitelesen soha nem adhat fel.

Persze egy ilyen vita inkább csak protokolláris esemény, lehetőség a nyilvánosságnak arra, hogy bepillantson a színfalak mögé — a küldöttek java része most már alighanem döntött, nagyon kevesen lehetnek, akik még mindig ingadoznak. A kérdés még most is ugyanaz, mint az elnökválasztási kampámy kezdetén: akar-e változást az SZDSZ, akar-e egy erős, független szellemiségű pártot, vagy be akar szállni a politikai ígérgetőversenybe, és megpróbál a yuppie-s image-dzsel nyerni.

Számomra mégis megnyugatató volt a vitában az, hogy Fodor sokkal felkészültebbnek tűnik az elnöki szerepre, mint ahogy eredetileg láttam. Komoly esélyt adhatna a pártnak már 2010-re is. Nem feltétlenül a kormányzásra: a súlyosan elvszerű parlamenti politizálás megkezdésére.