Háborús propaganda

Megsebzett ünnep
Letölthető dokumentumfilm Pesty László honlapjáról

A másik olvasat — interjú Pesty Lászlóval
Heti Válasz, 2006. március 15.

Pesty László dokumentumfilmje nem annyira egy felülről mindent látó, éles szemű sast, sokkal inkább dögkeselyűt juttat az eszembe. Mert hát ugye ki az, aki nem érez sajnálatot a biztonsági őr iránt, akinek szépen lefűrészelték a kopnyacsontját, hogy befoltozzák az agyhártyáját, a bal szemgolyóját meg kioperálták, és helyére tettek egy üvegszemet. Hasonlóképpen nem tudok nem együttérezni azzal a fiatalemberrel, aki megvakult egy gumilövedék miatt. Kérdés azonban, hogy egy dokumentumfilmnek valóban az e a feladata, hogy félelmet és megbotránkozást keltsen bennünk, ezzel nyilvánvaló politikai érdekeket szolgálva, vagy hogy az igazsághoz vigyen közel minket..

Mert azért elég sok kérdés marad nyitva. A rendőrség nyilvánvalóan — ezt a március 15-i események is bizonyítják — túlreagálta a dolgot. Az ősszel még sem pszichológiai, sem gyakorlati értelemben nem voltak felkészítve arra az utcára vezényelt rendőrök, hogy mi a teendő akkor, amikor több ezer ember kezd el randalírozni az utcákon, veszélyeztetve a békés állampolgárok és a rendőrök életét. A TV székháznál láttuk, hogy mi történik akkor, ha a rendőrség túlságosan toleráns — most képzeljük el, hogy a sokkal nagyobb létszámú és sokkal nagyobb területet végigtaroló zavargások milyen pusztítást végeztek volna. Van egy olyan sanda sejtésem, hogy nem ússzuk meg pár súlyos sérülttel. Ezekre a kérdésekre a dokumentumfilm természetesen nem kíván választ keresni. (Ha esetleg kétségeink vannak afelől, hogy mennyire “békések” a jobboldali radikálisok szándékai, pillantsunk bele mondjuk Torockai László főforradalmár blogjában, ahol negyedmilliós lincselésről álmodozik, minimális áttételekkel.)

Nyilván sok minden történt, ami elfogadhatatlan, és amiért jog szerint mindenképpen a rendőrséget kell — félreértés ne essék: kell — felelősségre vonni. Ha azonban etikai mérleget akarunk vonni, akkor arra is oda kell figyelnünk: kik voltak azok, akik ténylegesen elvegyültek a Fidesz-tüntetőkkel, kik indultak két akkumulátorral békésen tüntetni, hátha akad egy kósza harckocsi. Kik voltak, akik tudatosan készültek a rendbontásra, kik dobálták kövekkel a rendőröket. Kiknél találtak fegyverarzenált a Kossuth téren.

Azt gondolom, ki kell mondani azt is: akármennyire is megdöbbentőek a filmben bemutatott történetek, néhány közülük kifejeztetten büdös. Az ötgyermekes családanya, bár hetek óta arról van szó, hogy hogyan minimalizálják a balhét a Kossuth téren, leviszi mind az öt gyerekét a zászlófelvonásra. Egész nap zavargások vannak a városban, a tata mégis leruccan egy kis friss levegőt szívni. Legalábbis érthetetlen.

Pesty László egyetlen olyan embert sem talált (vagy keresett), aki rendőrre támadt volna. Mindenki ártatlan. A magam részéről is ismerek olyan embert, aki számára az ősszel leomlani látszottak a megszokott erkölcsi korlátok, és azt gondolta, most mindent szabad, mindent meg lehet úszni. Október 23-a óta valahogy sokkal óvatosabban áll a forradalmasdihoz.

Sebaj, még egy darab jobboldali propaganda, ami szabadon keringhet a neten, ami muníciót adhat az elborult tömegeknek. Egy kissé kevésbé egyoldalú kép talán hasznosabb lett volna — igaz, a jobboldal anarchisztikus céljait is kisebb hatékonysággal szolgálta volna.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.