A királyok azért szabályozták a neveket, rögzítve egy-egy nevet, és ezáltal megkülönböztetve eg-egy valóségot, a gyakorlatba ültetve át ezeket az elveket, és mindenkinek értehővé téve az értelmüket, mert ők gondosan ügyeltek arra, hogyan vezessék és hogyan egyesítsék a népet. Ezért a szavak szétválasztását és önkányes módon új nevek gyártását, amely összezavarja a helyes terminológiát, és ezátlal kétségek közé taszítja a népet, úgyhogy az emberek egyre csak vitatkoznak és pereskednek, [a királyok] hatalmas gonoszságnak nevezték, és olyan bűnnek tartották, mint annak bánét, aki maga gyárt hamis kötelezvényeket vagy hamis mértékeket.

Szün-cï: A nevek kijavítása

Annak idején viszonylag hosszabban foglalkoztam kínia filozófiával; akkoriban még nem nagyon értettem, mit nevez Szün-cï a “nevek helytelen használatának”. Nem volt számomra világos, hogy miért olyan nagy baj, ha a dolgokat nem a nevükön nevezzük, hanem mellébeszélünk — Szün-cï ugyanis ezt hatalmas, az állam alapjai ellen irányuló bűnnek tekintette. Ha akkoriban tart ott a jobboldal, ahol most, könnyebben szerzem meg a jelest.

A magát konzervatívnak vagy pláne nemzeti radikálisnak nevező oldal politikusainak szómágiája segítségével egy teljesen új és merőben fiktív valóságot konstruált magának. Addig mondogatták a dolgok ellenkezőjét, amíg elhitték, hogy a dolgok valóban így vannak. A legcsekélyebb mértékben sem zavarja őket a valóság és a hiedelmeik közötti diszkrepancia. Hittel hiszik, hogy megfelelően erős akarattal meg lehet változtatni a valóságot is.

Orbán Viktor például nem egyszerűen hazudik az Echo TV-ben; olyasmit állít, ami hajmeresztő, sikítós abszurdum. Orbán megteremtette egy alternatív demokrácia mítoszát; ebben a demokráciában a gravitációhoz hasonló adottság, hogy a Fidesznek kell hatalmon lennie, ellenkező esetben sem demokrácia, sem gazdasági fellendülés, sem jólét nincs.

Sok jobboldali lehet ma már, ami a tények zsarnoksága ellenére is szentül hiszi, hogy egy kormány legitimitását megkérdőjelezheti pillanatnyi népszerűsége. Ezzel szorosan összefüggő agyrém, hogy egy kormány csak azt teheti, amire a néptől felhatalmazást kapott. Az, hogy Magyarországon soha, soha, de soha nem szavazunk a kormányról, és csak egészen kivételes esetekben az intézkedéseiről, nem zavar senkit. (Hogy visszautaljunk egy korábban sulykolt vadbaromságra: nem csak a kormányra, de a miniszterelnök személyére sem szavazunk sohasem.) Hogy ki alakíthat ma kormányt, azt a köztársasági elnök dönti el — első körben, az általa megbízott miniszterelnök-jelölt ugyanis szabadon tárgyalhat a pártokkal. A kormányprogramról pedig a Parlament szavaz és nem a nép. A Parlament felhatalmazása pedig a közvélemény-kutatási adatoktól függetlenül négy évre szól. A hatályos jogszabályok egy sor kérdést pedig eleve kivesznek a nép kezéből — ezekben az esetekben a Parlament legitimációja kvázi megkérdőjelezhetetlen..

Viszonylag egyszerű tények ezek — a jobboldalt azonban ezt nem zavarja, képesek halálos komolyan új többségről, a demokrácia hiányáról fosni a szót, miközben a demokratikus értékek történetesen a legcsekélyebb mértékben sem sérültek, valamennyi demokratikus alapintézmény zavartalanul működik. Szemben a jobboldal fiktív valóságával, az égvilágon semmilyen kényszer nem áll fenn az előrehozott választások kiírására.

Ezeknek a kijelentéseknek a legnagyobb rákfenéje, hogy érvekkel nem támadhatók. A tények semmibevételén alapulnak ugyanis, egyfajta vallásos hit kell a befogadásukhoz — a hithez pedig nem kellenek észérvek. Mint minden vallásnak, ennek is megvannak a mérsékelt követői és a fanatikusai; utóbbiak az Árpád-sávos zászlót lengető, székházgyújtogató, emlékműtörő vandálok; előbbiek azok, akik rezzenéstelen arccal szolgáltatják az alapanyagot az igazán hatásos zavargásokhoz.

Fontos azonban látni, hogy Orbán politikája — ezt már két parlamenti választás is visszaigazolta — alapvetően kisebbségben van. Van egy bizonytalan réteg, amely még mindig megnyerhető a valóság kissé talán nyers, de szilárd és megbízható ideájának. Nem szabad feladni a reményt arra, hogy a Szün-cï által javasolt gyógymód rájuk majd hatni fog, ha lezajlott a reformok adta hisztéria. Egyszerűen csak kitartóan és rendületlenül ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a dolgokat a valódi nevükön nevezzük.