A magam részéről halálosan elegem van már abból a taktikázásból, ami a március 15-i rendezvények körül folyik. Gyurcsány felvetése, miszerint ő akár ki is szállhat a buliból, nem más, mint nettó gyávaság. A magyar köztársaság legitim miniszterelnökének — és most ne jöjjünk olyan baromságokkal, mint hogy “csak” közjogi értelemben legitim — kvázi kötelessége nyilvánosan ünnepelni az állami ünnepeket. Nagyon nyomós okának kellene lennie, hogy ezt ne tegye meg — a szerény számú és intelligenciahányadosú csürhe “fenyegetése” pedig nem ilyen.

Arról már nem is beszélve, hogy ha a baromarcok balhét akarnak, hát meg is próbálják majd — függetlenül attól, hogy Gyurcsány Ferenc ünnepel-e vagy sem, van-e rajta sapka vagy nincs. Ha lesznek ünnepségek, jó eséllyel lesznek zavargási kísérletek is, ezt kvázi borítékolhatjuk. Orbán persze nyilván tudatosan játszik rá mindenre, de hát hogy neki semmi sem drága, ha az éppen folyó politikai játszmájáról van szó — de hát ehhez már hozzászokhattunk. Orbán nem egy morális lény; október 23-án is jól jöttek neki az elgázosított tüntetők. A Jóisten majd kiválogatja a magáéit.

Dávid Ibolya felvetése mindezek fényében vaskosan álszent és álságos — semmi okát nem látom, amiért az egy platformra helyezkedni más alkalmakkor képtelen pártoknak hipokrita pózba kellene merevedniük egy ünnepség kedvéért. Mindenki ünnepeljen, ahogy akar, és imádkozzon, hogy a rendőrség teszi majd a dolgát — mást felelős állampolgár nem nagyon tehet.

Persze megfutamodni is lehet, csak éppen kár tüzelni a söpredéket.