Kis afrikiai giccs

Afrikáról elég problémás normális filmet készíteni — Véres Gyémánt készítői legalább a filmben is kimondják: vaskos, hatásvadász közhelyeken kívül nagyon nehéz bármi mást letenni az asztalra. Szögezzük le gyorsan: most sem sikerült.

Elképzelni is nehéz persze, milyen szar lehet Afrikában — nem csak úgy simán rossz, hanem brutálisan, elviselhetetlenül, reménytelenül rossz. Ráadásul, aki filmet csinál, annak azzal is kezdenie kell valamit, hogy ezt a kupac szart bizony mi, fehérek lapátoltuk oda. Ehhez képest a készítők igyekeztek gyönyörű tájéképekkel és nagytotálokkal enyhíteni az amúgy tényleg elég kemény film feszültségeit, és sikerült egy-két grállovagot is becsempészniük a sztoriba, hogy azért legyen, aki a végén legalább hetvenszázalékosan megoldja a történetet.

Amit én személy szerint a leginkább nehezményeztem, az az állati nagy tisztaság mindenhol: az afrikai halászfaluban, a szegénynegyedben, az illegális gyémántbányákban, a forradalmi erők bázisán. Van egy kis kosz, de inkább csak mutatóba, a fehér ruhadarab szinte mindig vakító fehér, mindenki naponta háromszor fürdik és az őserdőben való caplatástól sem lesz senki sem amúgy istenigazából koszos. A városba vetődött halász kapásból el tud helyezkedni londinerként, se az angolságával, se a kulturális felkészültségével nincs semmi probléma, és szemlátomást a sierra leonai munkaerőpiac is pezseg. Hogy az afrikai büntetésvégrehajtási intézetek úttörőtábor-jellegét ne is említsem.

Amúgy, ha eltekintünk ettől a plasztik feelingtől, egy klassz, lendületes filmet kapunk, izgalmas, bár kissé sablonos akciójelenetekkel, kissé bárgyú, de azért emészthető szerelmi szállal, és ismét megállapoíthatjuk, hogy Leonardo di Caprio igazi színész. És hogy jó pénzért még mindig remek filmzenéket szereztethetünk magunknak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.