Lesitteljük-e a nácikat?

Maximális börtönbüntetés egy német holokauszttagadónak
Népszabadság Online, 2007. február 15.

Érdekes kérdés, mennyire kell örülnünk annak, ha úgy istenigazából megbasznak egy vén nácit. Az ember — mármint ha nem maga is legalább közepesen nácoid — persze nem feltétlenül tartja szép dolognak a holokauszttagadást, sőt, adott esetben még az antiszemitizmust sem. Ha látja tehát, hogy valaki, aki épp ilyesmivel kísérletezik, az a taknyán csúszik, önkéntelenül is eltölti valami kellemes érzés.

Csakhogy ha valakit a szavaiért ítélnek el, óhatatlanul a szólásszabadság is csorbul valamelyest. Helyes-e a puszta szavakat — mert azért itt közvetlen veszéllyel járó uszításról azért nem volt szó — büntetőjogi eszközökkel visszafogni? Szeretném hinni, hogy nem helyes. Szeretném hinni, hogy a szavakra kultúrembernek elég szavakkal válaszolnia. Ez persze rohadtul nem jelenti azt, hogy azon szarháziakat, akik emberek bármely, önkényesen kiválasztott csoportja ellen uszítanak, ne kellene a társadalom perifériájára szorítani és minél jobban megtaposni. Egészen más azonban ez, és más a büntetőjogi szankció.

Egy demokráciának ugyanis alapfeltétele, hogy mindenki kimondhassa, amit gondol. Persze, ha ezért engem agyatlan, faszkalap szarházinak tartanak, a kockázat az enyém — ugyanakkor szar ügy, ha én azért nem merek kimondani valamit, mert rettegek attól, hogy büntetőjogi megoldás jár majd érte. Ha különösen méltánytalan, amit tettem, polgári úton amúgy is elégtételt lehet szerezni.

Magyarországon szerencsére az Alkotmánybíróság mindig elmeszeli a büntetőjogi megoldásokat. Ugyanakkor sajnálatos, hogy a fasiszta mocskolódók a polgári törvénykönyvtől is nyugodtan szóratják szellemi szemetüket a szélbe, nálunk ugyanis a joggyakorlat a polgári jogi megoldást sem igen támogatja, ha nem konkrét személyekről, hanem emberek közelebbről meg nem határozott csoportjáról van szó. Szerencsére a társadalmi kiközösítés eszközével mindig élhetünk — ehhez azonban az is kellene, hogy ne egy alapvetően előítéletes és a kirekesztést sok esetben kifejezetten toleráló országban éljünk, ahol egyelőre nem vérciki, hanem a józan mértékletesség jele rasszista disznónak lenni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.