És amikor az Amerika Egyesül Államok elnöke – ifj. George W. Bush – kezébe kapja a levelet, hangosan elkáromkodja magát, felháborodottságában az asztalra csap, majd rögvest bombázó repülőrajokat küld Magyarország fölé, hogy felszámolja az ott uralkodó terrorizmust, jogsértést, valamint elfenekelje a rendőrség brutalitásra hajlamos elemeit.

Én pedig még mindig csak azon tűnődöm a ködös távolba meredve, hogy vajon angolul vagy magyarul írták-e azt a bizonyos levelet. Angolul… minden bizonnyal…

Talán egy kicsit elragadtatták magukat a Kossuth téri tüntetők, ha igaz, amit Gonda László mondott a Batthyány-örökmécsesnél, miszerint az Egyesült Államok elnökéhez írt levélben beszámolnak a Magyarországon uralkodó kaotikus tarthatatlan helyzetről, ami tragédia! Talán már maga a nagybetűs Apokalipszis…

Folytatva a fenti gondolatsort, ezen a kellemes őszi délutánon továbbpörgetve a levél útjának képkockáit szinte magam előtt látom egy tipikus amerikai vígjáték trailerét.

A helyszín Magyarország… ez az a hely, ahol pár ezer elégedetlen lázongó forradalmárnak kikiáltva magát minden erejével – és eszközével – a figyelemfelkeltésre összpontosítva csinálja egyre másra a fesztivált, de valahogy egyik lépésük sem vezet látványos eredményhez.

Ülnek, gondolkodnak… kistotál, majd a kamera közelít. Az egyik fickó erősen koncentráló sejtelmes tekintete beteríti a filmvásznat, majd hirtelen felkiált: értesítsük az Egyesült Államok elnökét! És igen… társai a korszakalkotó ötletet támogatandó összefognak, s részletgazdag fogalmazással (reménykedjünk továbbra is: angolul) kerek történetbe rittyentik az utóbbi hetek eseményeit a magyarországi terrorizmustól elkezdve a jogsértő magatartáson keresztül, a rendőrségi brutalitásig. Lelkesen rányálaznak egy bélyeget, elmennek a sarki postára, majd feladják a levelet. Ajánlott küldemény. Címzett: ifj. George W. Bush, az Egyesült Államok elnöke. Cím: Washington DC., Fehér Ház.

Még ha a levél el is jut Amerikába, én már csak arra lennék kíváncsi, hogy vajon hányadrangú titkár, vagy titkárnő fogja ezt a bizonyos levelet gyenge tréfának titulálva az iratmegsemmisítőbe hajítani mondjuk a reggeli kávészürcsölés közben.

Egy biztos: én most leülök, és megírom Bushnak, hogy milyen kellemes ez a szép őszi délután. A táj ködös, az idő csípős, és mégis minden csendes és hangulatos. Ideje, hogy megebédeljek…