Cigánybűnözés nincs

Olaszliszka után új romapolitika kell!
Jobbik.hu, 2006. október 16.

Nincs és lincs
Népszabadság, Füzes Oszkár, 2006. október 18.

Cigánybűnözés nincs.

Persze lehet arról szónokolni, hogy az utóbbi időben ugrásszerűen megnőtt a cigányok által elkövetett bűncselekmények száma; ám ez kábé olyan, mint amikor a Blikk alapján próbálnánk megítélni egy rocksztár emberi minőségét.

Először is, ugye, cigány az, aki cigánynak vallja magát: méghozzá nem az, aki a népszámlálóbiztosnak cigánynak vallja magát, hanem aki legbelül vallja magát cigánynak. Kettő: nyilvánvalóan vaskos törvénysértés, ezért nem is igaz, hogy erről a büntetés-végrehajtás statisztikát vezethetne. Ez kizárt, nem indokolná semmit, elvi lehetetlenség. Hivatalosan tehát fogalmunk sincs arról, hogy milyen arányban követnek el bűncselekményeket cigányok.

Magyarország természetesen egy rasszista ország, kár is ezt vitatni, akiről azt gondolják, hogy cigány, az vaskos hátánnyal indul egész életében, legyen fodrásznövendék, egyetemi hallgató vagy építési vállalkozó: mindig, mindenhol lesznek vállalkozó szellemű kis mocsadékok, akik képesek lesznek azt terjeszteni, hogy a cigányok lopnak, csalnak, hazudnak, vagy éppen (hogy egy számomra igen megrázó személyes élményt is felhozzak) büdösek. Szembe kell nézni azzal a ténnyel is, hogy tényleg van Magyarországon egy elég jelentékeny cigány kisebbség, valós kulturális gyökerekkel — történetesen egy igazi kis szociodráma, hogyan tépte ki ezeket a gyökereket a modernizáció, hogyan lettek a vándorló cigányok által betöltött szociális szerepek egyszeriben teljesen feleslegessé; hogyan kényszerítették őket az előző rendszerben letelepedésre stb. Azóta sincs se pénz, se igazi politikai akarat arra, hogy a romák integrációja megtörténjen; folyamatosan és non-stop szegregálják őket. Az iskolaigazgatók fosnak rá, hogy a cigányosztályok létrehozása nettó törvénysértés, a jászladányaiknak volt pofájkuk a kisebbségi törvényt is kijátszani, és magukat nem cigányoknak vallókkal feltölteni az önkormányzatot, hogy aztán hadd alázhassák a kisebbséget kedvükre.

Ezek után persze nem sok csodálkoznivaló van azon, hogy egy rakás roma kerül megalázó és nyomorúságos helyzetbe; akiknek ráadásul még nem csak a nyomorukat kell elviselniük, hanem azt is, hogy rendszerint esélyt sem kapnak. Ha beköltözik valahová egy cigány család — és nemrég az árvizek idején erre is volt példa –, akkor tüntetések vannak és megalázó jelenetek; ha munkát akar valaki vállalni, nem veszik fel, ha tanulni akar, nyomják vissza a fejét. Ez persze kétségkívül bizonyos frusztrációval jár együtt.

Az olaszliszkai eset persze rendőrségi ügy. Gyilkosság történt, aljas módon összerugdostak valakit, aki ezt tette, annak felelnie kell. A rendőr nem mérlegelhet, a bíró sem mérlegelhet, nem mondhatja azt, jaj bocs, a te társadalmi rétegedet elnyomtuk és megalázzuk, évente egyszer agyonverhetsz valakit, ha neked ettől jobb lesz.

Pláne, hogy nem lesz jobb.

Ugyanakkor politikai döntéshozók és felelős állampolgárok nem felejthetik el, hogy azért cigarettázunk a lőporoshordón már egy jó ideje, mert mindig fontosabb volt a pénzt olyan célokra költeni, amit a jobb módú és ezért politikailag is tudatosabb (l. aktív szavazó) is kellőképpen értékel. A cigányok társadalmi integrációja nem ilyen. Sőt: még a rasszista törvénysértésekkel szembeni brutális fellépés sem kifizetődő.

Cigánybűnözés nincs. Abból, hogy valaki cigány, nem következik, hogy bűnöző. Az elnyomottak és ezerszer sárba taposottak bűnözési hajlandóságát persze jól ismerjük.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.