Kedves olvasóim talán nem is tudják, de időm egy egyre csökkenő hányadát még mindig azzal töltöm, hogy megpróbáljak összeszopni egy diplomát az egyetemen. Mondhatni, már csak a szakdolgozatom van hátra, ezt viszont munka mellett elég nehéz összehozni — mert noha a közszférában dolgozom ugyan, annak egy egészen speciális, abszolút a versenyszféra szabályai szerint működő szegletében. Az egyetlen különbség talán az, hogy itt nem olyan tisztességesek a vetélytársak, és egyfolytában a topon kell lenni ahhoz, hogy igazán jól feküdjön az ember; a körülmények tehát nem igazán kedveznek annak, hogy szívesen álldogáljak sorba órákon keresztül.

Ez persze azzal is együtt jár, hogy egyre fakóbb bennem az amúgy sem valami toronymagas buzgalom, hogy adminisztrációs mintagyerek legyen belőlem. Az indexem most már harmadik féléve kallódott a ruhásszekrényemben, gondolván, majd szólnak, ha kell nekik. Tavaly tettem egy bágyadt kísérletet, hogy leadjam, erre kiderült, hogy a megszerzett jegyeim nincsenek rendesen leadminisztálva, hát visszavettem, hogy majd megoldom valahogy. Ma bementem jelentkezni államvizsgára, és az előttem álló muksó épp az indexét akarta leadni. Közölték vele, hogy akkor 3000 forint csekken, még ma, és ha nem még ma, akkor baszhatja a félévét meg minden. Upsz.

Besétálok, kitöltöm a jelentkezési papírt, és kezemet tördelve bejelentem, hogy betörtek hozzám, ellopták a számítógépemet, a laptopomat, a táskámat és az indexemet — jajj, sorry, hogy nem szóltam, de hát ki nem érti ezt meg. A csaj pötyög egy kicsit a gépen, aztán közli, hogy adjak le nagyon gyorsan egy túlfutási kérelmet, mert különben érvénytelen a félévem. Szolidan rámutatok, hogy a kérelmet épp két hete adtam le, amikor ugyanezt kérte, aznapi határidővel — talán szálljon már le a túlfutási kéremmemről, és foglalkozzunk az indexemmel. Kapok egy 800 forintos csekket, meg az összes jegyemet kinyomtatva, hogy írjam be szépen, és persze ráér jövő héten.

A tanulmányi osztálynak persze tökmindegy, mikor adom le az indexemet, ha egész tanulmányaim alatt se adom le, akkor sincs vele 20 percnél több munka, viszont teljes joggal leakasztják rólam minden félévért a különeljárási díjat, és tanulmányi ösztöndíjat se kapok, ami viszont legyen az én bajom. (Nekem, teljesen más okok miatt már három féléve nem is járna.) Szegény előttem álló csóka üvöltve próbál telejfonon pénzt szerezni, kétszer fog klausztrofóbiás rohamot kapni a zsúfolásig levő tanulmányi osztályon. Én meg majd visszamegyek hétfőn, és negyedannyi pénzből megoldottam a problémámat.

Hazudjatok, mint a vízfolyás, és nem lesz semmi baj. Faszányos üzenet egy egyetemtől.