Nem öröm ez neki sem

Azt gondolom, vaskos félreértés azt gondolni, hogy Orbán örömmel veti magát bele az utcai politizálásra. Lehet, hogy röhejes lesz, amit mondok, de Orbán soha nem szívlelhette igazán az utcai politizálást. Orbán imádja a naggyűléseket, ahol sokan éljeneznek neki, aztán mindenki szépen hazamegy, és adott esetben rá szavaz. Orbánnak aztán tudnia kell, hová vezet a torgyánjózsefes imázs, amikor valaki azt gondolja, majd azt utca rendezi az ő problémáit. Pontosan tudja, hogy az emberek többségének feláll a szőr a hátán, amikor demonstrálókat lát — nem is olyan ritkán pont azon, még az előző rendszeről származó refelexek okán, amelyeket ő maga is olyan szívesen kihasznál, mondjuk a támogatott gázárról szóló ígéretei kapcsán. Most egyszerűen kényszerpályán van.

Évek óta tartja ébren azt a mentalitást, hogy a poltikának az utcán a helye — mindezt csak azért, hogy letiltsa az átjárást az MSZP irányába, azért, hogy egybetartsa amúgy korántsem homogén szavazótáborát. Egyetlen látványos demonstráció (mint pl. az Erzsébet hídi útlezárás) mellett sem állt ki soha, noha persze szívesen learatta annak gyümölcseit. Most hirtelen azt kell látnia, hogy a szavazótábora akár szélsőjobboldali csoportok mögé is beáll, ha demonstrálni lehet.

Parlamenti képviselőként nyilván tudja azt is, hogy az MSZP parlamenti képviselőcsoportjában igen nagy számban találhatóak rövidlátó, szűk látókörű, idiotisztikusan zárt elméjű pasingerek és nyanyák, akik nem igazán látnak át a szemükre hullott vörös ködön: ez volt az a tömeg, amelyik oly szívesen látta Orbán démonizálását, és ez volt az a csürhe, amelyik kis híján posztjára emelte Szili Katalint. Még az sem számított, hogy Szili időről időre támogat olyan agybeteg, rasszistoid, és nem utolsósorban legalábbis ellenzéki kezdeményezéseket, mint az állampolgárságról szóló népszavazás. Egy dolog számított: lehetett fosni az SZDSZ fejére. Nevezhetjük ezt IQ-ból szóló politizálásnak? Aligha. Kizárható, hogy ez a balfasz társaság nem roppan meg egyszer csak az utcai demonstrációk hatására, és nem áldozza fel némi népszerűségért kapirgálva Gyurcsányt? Nem.

Márpedig, ha ez bekövetkezik, és Orbán nincs ott a gáton, akkor neki annyi. Akkor a szélsőjobb úgy fogja érezni, hogy ismét megvan a lehetőség a talpraáláásra, és a Fidesznek, mint jobboldali gyűjtőpártnak kvázi befellegzett. Hát Orbánnak is muszáj hallatnia a hangját, még akkor is, ha tudja: jó esélye van arra is, hogy ebbe bizony beletörik a bicskája, meg arra is, hogy azok a bizonytalanok, akik kétszer fingatták már meg úgy istenesen, legközelebb sem fognak rá szavazni, mint komolyan vehetetlen, sőt, egyenesen veszélyes kalandorra és utcai provokátorra.

Sajnálni persze nem kell, ő ült bele az üstbe, most akkor élvezze a meleget egészen nyugodtan.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.