Az MDF elnöke dialógust sürget. Ami azt illeti, jómagam a választások óta pusztán csak egyetlen üzenetet tudok felidézni az MDF részéről, ez azonban alighanem a folytonos ismétlődésektől vésődött bele ilyen tisztán az emlékezetembe: “Elég a Fidesz felelőtlen hazugságaiból, és az MSZP sanda mellébeszéléséből!” Meg kell mondjam, ez azért nekem nem annyira párbeszédszerű.

Persze, kár is lenne tagadni, annak idején én is összeszartam magam a műélvezettől, amikor Dávid Ibolya bejutott a Parlamentbe, de azóta valahogy nem hallom, hogy a stratégia az “új jobboldal” felépítésére már olyan nagyon összeállt volna. Konstruktív, kemény ellenzék Dávid Ibolya, akinek a javaslatait nehéz visszautasítani? Nem. Türelmes, ravasz rókaként keresi a rést magának a politikai közéletben, ahol végre helyére találhat? Nem. Fingunk nincs, mit akar az MDF kezdeni az öt százalékával, és asszem, ez nem az én hibám.

Ibolya kedves megfontolt, átgondolt, érvekre és tanulmányokra épülő politikát vár és komoly, szakmai ellenzékiséget ígér, a nagy szakmaiság azonban egyelőre nem verte ki a szemünket. Fasza dolog megjelenni a Népszabadságban, de ha ezeket az egybekezdéses világmegváltó ötleteket konkrét törvényjavaslat formájában is láthatnám, lehet, hogy már seggre esni is hajlandó lennék.

Október 1. persze sem nem népszavazás, sem nem országgyűlési választás, de lakmuszpapírnak talán nem rossz: a van alternatíva mantraszerű hajtogatása úgy tűnik, olyan nagyon sok támogatót egyelőre nem vonzott. Ebből a pozícióból hessegetni Gyurcsányt elfele a közéletből, hát nem valami politikus húzás. Ha egyáltalán elég lesz, kell még az a három és fél év a talpra álláshoz.