Atomot nekünk

Nagy szerencsének gondolom, hogy mára már túljutottunk azon a korszakon, amikor pár teátrális gesztussal meg némi művérrel extravaganciát lehet demonstrálni. Kőkemény gesztusok kellenének, brutális eredetiség, és megkerülhetetlen mondanivaló. A tükörsimára csiszolt, sorjamentes koreográfiát már meg sem említem, annyira alap. Az Art Macabrénak a Szigeten most nem jött össze egyik sem.

A Nuclear Terror darableírása egyfajta antinukleáris propagandának is felfogható, a szép és nemes cél tehát adott. Miért nem működik hát a performansz? Először is, iszonyat hosszú. A mindenféle dzsuvákkal leöntött nukleártúlélő családnak például alighanem bőven elég lenne mondjuk csak negyvehatszor rettegve összebújnia. Persze a cselekmény így sem elég ütős; nem ártana jó mélyen beleásódni a témába, hogy nem csak laza általánosságok szimbolizálásáról essen szó.

A másik, ami nem először zavar az Art Macabréval kapcsolatban: tökösnek akarnak látszani, de nem mernek azok lenni; néha ráadásul túlságosan is biztosra akarnak menni. A terhes nő kivégzése nekik nem elég borzalom: a katona a babucikát is lelövi. Ez persze nem árt, hiszen csak ilyenkor tűnik fel nekünk, hogy a nyanya lám, tényleg bekapta a legyet, de ez mégis túl szájbarágós. Inkább lenne feltűnőbben terhes. Kivégzés előtt le kell vetkőzniük, de csak fehérneműre — ezt nem annyira az ábrázolni kívánt kegyetlen, személytelen racionalitás, mint inkább a szereplők szeméremérzete írja elő. Akkor viszont kár vetkőzni. Annál is inkább, mivel a félkarú srác félkarúsága sincs rendesen megoldva, így ő felmentést kap a vetkőzés alól, nyugodtan dugdoshatja jobb kezét a pólója alatt. A katona lusta ténylegesen hullazsákba dugni a hullákat — a forgatókönyv írásakor minden bizonnyal nagyon szexi gondolat lehetett a csillogó műanyag zsák, de egyszerűen csak ráterítik ezeket a szereplőkre, a többit meg aki akarja, hozzáképzeli. Fertőtlenítőszert nem szerencsés hintőporral szimbolizálni — lehetne mosópor, mondjuk például esetleg, az sokkal szuggesszívebb lenne.

Bár a közönség javát alkotó cyber-goth klónbandának alighanem tökmindegy, ha nem közömbös egy kívülálló, kockásinges véleménye: ha le akarjuk csapni a néző agyát, nem hajolunk meg mosolyogva.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.