Keira Knightley K.O.-val ütötte ki Nicole Kidmant a Világ Legrosszabb Felkapott Színésznője címmérkőzésén — máskülönben a Karib tenger kalózainak újabb fejezete egy, az optimálisnál kissé idétlenebb, de ettől még nagyon is szerethető és szeretnivaló darab.

Aki például azt képzelte, hogy Johnny Depp képes lesz majd megismételni az első rész színészi bravúrját, hát az jól képzelte — Jack Sparrow kapitány még mindig az a rejtélyes, furfangos túlélő, akit egyszerűen nem lehet nem imádni, legyen akármennyire is önző vagy beképzelt. A sztori maga szintén nem unalmas, hozza a műfaj összes elvárt fordulatát, mégis fel van színezve egyedi felhangokkal. Unatkozni nem lehet rajta egy percig sem, de ha eléggé le vagyunk lazulva, akkor hahotázni is simán lehet rajta. Az első epizód történetének minden elvarratlan szála előbújik, hiányérzete nem lehet senkinek, aligha van olyan szereplő, akit kifejezetten megkedveltettek volna velünk, hogy aztán most nyugdíjazzák.

A sok idétlenkedés dacára a mű hangulata valahogy mégis sokkal sötétebb, talán mert sokkal misztikusabb. Az összes kalózlegenda életre kel, csak hogy legyen min borzongani, és a programozóknak is lesz egy darabig miből chipset meg kólát venniük, mert a történet természetesen hemzseg a CGI-trükköktől. Nb. ez volt az első alkalom, hogy ezek közül nem egyet még én is kiszúrtam — ilyenkor mintha egy kicsit sajnálnám azokat az időket, amikor még a makettkészítőknek és a sminkeseknek is akadt kihívás egy ilyen sokmilliós családi szuperprodukióban.