Hivatásos fotós barátnő szemlátomást már otthon rágja a körmét, hogy mit fogok szólni én ehhez a döbbenetesen sokkoló és forradalmi happeninghez — igaz, csak húsz percre ugrunk be egy Art Macabre perfomanszra, de szemlátomást így sem nézi ki belőlem, hogy kockázatmentesen le fogom tudni kezelni ezt a döbbenetes mértékű kulturális sokkot.

Ehhez képest amikor megérkezünk, pár röhejes, de alapvetően mégiscsak szokványos öltözetű kiscsaj és kissrác bulizik harmincadmagával a '97-es szentendrei diszkó színvonalán; ha vacognak is a fogaim, az a visszafogott röhögéstől van. Kiss Eszter annak idején persze elég komolyan megmutatta nekem és a Deák téri Evangélikus Gimnáziumnak, hogy milyen is a sötét extravagancia, ha igazán komolyan akarja magát venni valaki, így a léc elég magasan van. Hogy itt majd magasugrófesztivált is rendeznek majd alatta, azt ennek ellenére sem gondoltam volna. Persze mindenkin látszik, hogy egy kurva nagy egyedi kis hókristálynak képzeli magát, miközben unott arccal lötyögteti magát a kockakövön, de attól még nem lesz valakiből egyéniség, ha egy fekete tüll konyharuhát köt magára blúz helyett és gyanánt. Külön felhívják a figyelmemet egy fehér műrasztás csajra (Silver Ivy, ha jó csalódom), akinél viszont épp három hete láttam dögösebbet, keményebbet és elevenebbet — nem valami ál-underground műbalhén ("bulin"), hanem a West Endben, főműsoridőben, bevásárlás közben.

Az Art Macabre messze-messze előzetes várakozásaim alatt teljesít. No persze lehet, hogy csak én nem értem, mi is az a forradalmiság, és valószínűeg mélyebben is meg lehet merítkezni polgárpukkasztásban, mint ahogy azt én teszem. Ennek ellenére mégiscsak az a benyomásom, hogy a Silent Dreambe mindenki belevitte a saját ötleteit, de mondjuk a részletek elcsiszolására, egy igazán ütős és dózerolós koncepció összekovácsolására már nem maradt se idő, se energia. Arra se, hogy istenigazából bevállalják azt a keménységet, ami ahhoz kellene, hogy valaki technozenére zombit játsszon és ne legyen egyszerűen és közepesen érdekes. A műkard több mint bágyadt, és hogy elröhögik magukat a kulisszák mögött, megbocsáthatatlan.

Kellemes este volt. Otthon azért bedobok egy kakaót, hogy az adrenalinszintem is feldobódjon valamelyest.