Kivel kötök üzletet?

Ha a Belvárosban gyrost akarunk zabálni, jellemzően három dolgot tehetünk: vagy battyogunk a benzingőzben, és közben elrágcsáljuk, amit vettünk, vagy beülünk a kényelmetlen boltbelsőbe, vagy letelepdünk az utcán, a kipufogógázok magasságában, és ott falatozunk. Ha az ember egy kicsit is pesti, tudja, van annak is romantikája, ha az ember egy kis kén-dioxidot is szív a tzatzikihoz. Utóbbi esetekben amúgy nem mosogatórongyba tekerik a kajánkat, hanem kirakják egy tálra.

Ép az utcánevéshez támadt volna kedvünk — becéloztunk hát egy frankó külsejű kis gyrosost a Podmaniczky utca Oktogon felőli oldalán. Kérünk egy falafelt és egy gyrost tálban — erre surmókám, ez izzadó, kopasz, koszos taplóarc csinál egy pitás falafelt.

— Tálban kértem, baszd meg — próbálom szelíden győzködni, mire a seggfej fröcsögni kezd, hogy akkor azt kellett volna mondanunk, hogy kérünk egy falafelt tálban és egy gyrost tálban; mindenesetre ez a faxnizás annyira nincs kedvére, hogy ordítva dobja a szendvicset a kukába.

Ennél azért már én is jobban csípem a kapitalizmust, lehetőleg ne az ordítson velem, aki pénzt akar tőlem. Gyors egyeztetés az asszonnyal, majd közöljük a félkész gyrostállal bajlódó faszfejjel, hogy nyalja ki a tányért, ha akarja, mert mi fizetni nem fogunk.

Átmegyünk a túloldalra, és kérünk egy falafel és egy gyros tálat.

— Tál legyen mind a kettő? — mosolyog kedvesen a kötényes kis szőkeség.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.