Szegény Megyó, alighanem sohasem lesz már teljesen ember. Lényegében a nagy büdös semmiből érkezett a miniszterelnöki székbe, a várható az volt, hogy két év után vissza is tér a nagy büdös semmibe — ehhez képest elég masszív közéleti szerepet folytat, a Magyar Nemzetben megjelent interjúja után lényegében a "vért szagolt" kifejezés is helytálló lehet. Az e heti Magyar Narancsban megjelent interjúja azért egy kicsit mégsicsak erős.

Medgyessy Péter, akárhogy is nézzük, egy bukott miniszterelnök — egy olyan politikus, ami a rá ruházott politikai bizalmat még saját kormánya előtt sem tudta megtartani. Ehhez képest az a rendkívül tetszetős gondolatmenet, miszerint ő csak egészen apró hibákat követett el, de ha utódja megfogadta volna a seggbe rúgott miniszterelnök bölcs tanácsait, akkor most nem lenne semmi gond a mostani hiánnyal. Mindenesetre a mostani helyzetet is egy leszedált Buddha nyugalmával szemléli: mindenki tűrjön csak szépen nyugodtan, hamarosan rendbe jön minden.

Tulajdonképpen ez az, ami igazán vérlázító ebben az írásban. Kár is lenne vitatni az előző kormány első száz napos lépéseinek politikai létjogosultságát: azt a szánalmas, populista tötyörgést viszont annál inkább nehezményezem. Persze hogy én mit nehezményezek, azt nyugodtan leszarhatjuk: a befektetők reakció az Új Egyensúly programra viszont már sokkal inkább mutatja azt, hogy a jelenlegi helyzetben már ez a mostani, most már Megyó által is fehérre nyalt intézkedéscsomag is kevés lehet.