Természetesen az X-men sem színmészi játék, sem művészi mondanivaló, sem szőrszálhasogató koherencia terén nem nyújt semmi érdemlegeset. Ugyanakkor az, aki ilyet vár, aki beül egy ilyen típusú képregényadaptációra, az nem igényes, hanem hülye.
Egyik barátom visítva ujjongott, hogy milyen fahéj módon megkeveredtek az erőviszonyok — nos, minden bizonnyal így van, ám ezek a húzások már hozzám tizennégy éves koromban odakallódott képregényekben is ott voltak. Nincs képkocka, ami ne valamiféle klisé lenne, valamilyen előre legyártott poénpanel — az izgalom inkább csak abban rejlik, hogy melyiket választják a készítők — de hát azt gondolom, ez is maximális szinkronban van a műfajjal.
Hajmeresztő akciójeleneteket akartam és valami kis egészséges feszültséget, kellemesen ratyi látványosságokkal — hát ez ott van.