Ami a papírforma szerinti történet: Gyurcsány nem viccelt a reformokkal, és mindkét párt megszavazta a koalíciós megállapodást. Nem volt egyértelmű, de az is feketén-fehéren kiderült, hogy a miniszterelnök elég kemény fiú ahhoz, hogy az SZDSZ eddigi tárgyalási stratégiája ne jöjjön be; Hiller István most revansot vehet az OM-ben a koalíciós kormányzásba beletört bicskájáért. A Parlament hamarosan alighanem elfogadja a kormányprogramot.

Ami már nem ennyire magától értetődő, az SZDSZ kormánydelegáltjainak a névsora. Tulajdonképpen tényleg figyelemreméltó, hogy az SZDSZ belső ellenzéke már megint nem igazán kapott helyet — de az is, hogy igazán prominens SZDSZ-es politikus most nem lesz miniszter. Mi lehet ennek az oka?

Alighanem az, hogy az SZDSZ egy kissé már elbágyadt. A választási kampány se volt olyan hú de spirituszos — ismét taroltak azzal, hogy rajtuk kívül nincs liberális mászóka a játszótéren –; Kuncze se villantott olyan állati nagyot a miniszterelnökjelölti-vitán, hozta a formáját oszt kész. Most, hogy az egyetlen igazán dinamikus kormányzati személyiséget is kiütötték a ringből, talán éppen itt lenne az ideje átgondolni, hogy a francban is képzelik akkor a liberális vízió megvalósítását.

Mert hát, hogy őszinte legyek, ez az egészségügyi reform mintha egy hangyányit nagyobb falat lenne annál, mint amivel az SZDSZ megbirkózni képes. És hát lehet, hogy egy tökismeretlen miniszter nem igazán adu ász erre a vicces feladatra.

Csak cseng a fülem vagy tényleg leendő pofáraesések hangját hozza az idő szele?