Azért valahol vicces, hogy egy olyan szervezet, ami egy több ezer fős szektorban — nevezzük ezt felsőoktatásnak –, a közgyűlésére 12 főt tud felsorakoztatni, azt gondolja magáról, hogy ő majd jól keresztbefekszik a felsőoktatási reformnak.

Amúgy már az is vicces, hogy az egyesületnek több mint egy évre volt szüksége ahhoz, hogy szabályszerűen megalakulhasson — ami azt illeti, a magam részéről egy kicsit többre számítottam egy olyan szervezetnél, amelyik ha kimondatlanul is, de a magyar felsőoktatás krémjének állítja be saját magát. Mindegy. A mostani közgyűlés is elég vicces, csupa olyan állásfoglalás születik, ami minden józan ész szerint testületi döntést igényelne, de az elnöknek, Horváth Zalánnak egyszerűen derogál szavaztatnia, még ha erre kérik is. Hogy a kisebbségi véleményeket milyen ügyesen seprik le az asztalról, az már egy másik tészta.

Amúgy az egész ülés nem szól többről, mint hogy egy előadó ötperces felszólalása után az öreg professzorok dörmögnek ezt-azt az oktatásról: brutális argumentációk, érdemi utalások a kérdésben azért folyamatosan folyó szakmai diskurzusra nincsenek. Mindenesetre már nemzetközi ellenállást tervezgetnek a csúf, gonosz bolgonai folyamat ellen — hogy nem ők az egyetlenek, az az ELTE TTK vendégként jelen levő dékánja is megerősíti: kerek perec a kudarc reményében szabotálták a dolgot, ahol csak lehetett. Persze a felsőoktatásban levő káoszért ettől függetlenül nyilván Magyar Bálint a felelős — majd írnak is a miniszterelnöknek, hátha rájuk majd hallgat és jól nem nevezi ki őt az új kormányba.

Lehet, hogy az én hibám, de én azt a szervezetetet, amelyik ezt a másfél órás, csoprotnyomástól vastagon áthatott összejövetelt összerántotta, még a lehető legudvariasabb fogalmazás mellett is csak a “gittegylet” kifejezéssel tudnám jellemezni.