Ismét demonstrált a Kendermag egyesület — saját kis egyéni demonstrációm az volt, hogy beszélgettem egy konzervatív beállítottságú hölggyel a drogliberalizációról.

Előre bejelentette, hogy észérvekkel meggyőzhető — majd miután felsoroltam neki az összes észérvet, bejelentette, hogy márpedig ő nem akarja, hogy a gyereke drogozzon, mert csak. Ebben maradtunk. Nem kérdeztem rá, miért az államtól várja, hogy eleget tegyen az ő szülői kötelmeinek; nem kérdeztem meg azt sem, csatlakozott-e már valamilyen antialkoholista ligához. Mert hát az alkohol per pillanat tuti nagyobb probléma, Magyarországon mint mondjuk a marihuána, hogy mást ne mondjak, biztosan több embert vernek agyon miatta. A drogok illegális mivolta nem nagyon szorítja vissza azok terjedését, ugyanakkor faszán jövedelmeznek a szervezett bűnözői csoportoknak — mindezt kizárólag azért, hogy egyes szülők megnyugtassák a lelkiismeretüket. Mert hogy a kis csiponyákok, ha akarnak, hát betépnek, az tuti.

Persze nem csak erről van szó. Ha beengedjük mondjuk a füvet a mindennapjainkba, akkor kimondjuk azt is, hogy a felelős polgárok azt tesznek magukkal, amit akarnak. Ez pedig metsző liberalizmus. Akkor oda a fasza, dögösen hímsovén fideszes családmodell is, szabadabb lesz a munkavállalás (kinek a kedvéért is nem lehet nyitva a TESCO ünnepnapokon?), és a végén már megint ott tartunk, hogy házasodnak a buzik.

A homoszexuális gyerekek fideszes szüleinek pedig már megint a valósággal kellene szembenézniük. Na ne.