Kábé tisztában voltam vele, miről akarom osztani az észt ma reggel, de azért arra nem gondoltam, hogy ilyen arcátlan, vakító vadbaromság adja meg hozzá az alaphangot. Tipikusan az a szöveg, amikor lemondó sóhajjal felállok a számítógéptől és előkeresem a nagykalapácsot, hogy egy kicsit kezelésbe vegyem a nagylábujjam. Hátha a fájdalom feledtet.

Semmi nem tud annyira irritálni, mint amikor valaki teljes értelmiségi súlyával odahat, hogy elhitesse: valamelyik politikai erőre szavazni valamiféle szolid idiotizmus jele. Lehet, hogy egy kicsit erős lesz elsőre, amit mondok, de én még a MIÉP-re szavazókat sem tudom gyagyának tekinteni pusztán a pártpreferenciájuk miatt. Egyszerűen csak egy olyan pártra szavaztak, amelyik az ő ízlésüknek megfelelő irányba szeretné vinni az országot. Az általam ismert legtipikusabb, legelvakultabb MIÉP-szavazó persze egy tekintélyelvű, suttyó kis gennyláda, de ettől ő még nem lesz másodrendű állampolgár.

Ha a én fideszes ismerőseimre nézek, nem megtévesztett kisgyerekeket látok — többségükben hanem nagyon is kemény, akaratos felnőtteket, akiket szimplán frusztrál Magyarország egyre erősödő multikulturalizmusa és gazdasági liberalizmusa. És noha én személy szerint tökéletesen élvezem azt, hogy Magyarország szépen lassan húzódik kifelé az általam tömören csak “provinciális suttyóságnak” nevezett állapotból, történetesen nem csodálom, ha másoknak ez nem tetszik. Megint másfelől ugyanakkor mindent megteszek annak érdekében hogy a) meggyőzzem, b) lehetőség szerint kisebbségben tartsam őket. Mert én nem akarok kereszténydemokrata Magyarországot, erős államot, vagy mondjuk a határon túli magyarok érdekképviseletét sem azon a cukros alapon látom szívesen, ahová azt a Fidesz vagy maguknak a határon túliaknak egy nem elhanyagolható része helyezni akarja. De baromira nem képzelem, hogy politikai ellenfeleim álláspontjának belülről való megismerését megspórolhatnám magamnak.

A politikai párbeszédnek ugyanis kurvára nem intelligens formája az, ha ilyen sületlen baromságokat írunk, hogy “Tisztességes, demokratikus gondolkodású emberek. Akik még mindig nem vették észre, mi mögé álltak oda”. Vagy hogy “a Fidesz megmérgezte a magyar közéletet“. Ja. Veress János túl sok Fidesz-levegőt szívott, ezért megmámorosodva, mintegy öntudatlan állapotban zsarolta be a szabolcsi polgármestereket.

És baszki, nekem az MDF attól, hogy egy kurva nagy mázlista, még baromira nem záloga semminek. Dávid Ibolyának most van négy éve, hogy bizonyítson — de olyan sok okossággal egyelőre még nem homályosította el az eget.