Én zsarolok, te zsarolsz, ő zsarol

Tegyük fel, hogy hajlandóak vagyunk Veres János hányadék, gusztustalan, mocsadék kijelentését a legbrutálisabb jóindulattal kezelni. Ezek alapján a pénzügyminiszter azt találta az asztalra sercinteni a szabolcsi polgármesterek társaságában, hogy bizony ugyancsak szüksége van az Országháznak minél több kormánypárti képviselőre, mert a helyi lobbik nélkül a kormánynak fingja nincs arról, hová kellene pénzt költeni. Majd akinek szimpatikusabb a pofája, ott lesznek felújítva az utak és ott lesznek munkahelyek. Kurvára megnyugtató, hogy ilyen baromi komptens, piti helyi érdekeken felülemelkedő, országos léptékben gondolkodni képes kormányunk lesz!

Ugyanakkor én nem vagyok ilyen elcseszetten jóindulatú, ugyanis pontosan tudom, hogy a települések választási eredménytől függő diszkriminációjának gyönyörű hagyományai vannak; a fidesz-érában max egy kicsit feltűnőbb volt a dolog, mert Budapest is ilyen településnek minősült. Mi több, Orbán Viktor mostani kampányának a lényege éppen az, hogy lázadjon fel a vidék a főváros ellen — most nem panelprolizás van, az visszaüthet, most Budapest egyszerűen egy felfuvalkodott, vörös minoritás, aminek a vidéknek a fejire kellene koppintania.

A vicc az egészben az, hogy ezek a seggfejek nem veszik észre, hogy az egész mennyire kontraproduktív. Konkrétan Budapestre is sikerült annyira ráijeszteni, hogy azóta sem merünk a Fideszre szavazni. Ugyanis, amíg a politikus pitiáner, a szavazópolgár elég nehezen felejt és még bosszúálló is — és pont a választások alkalmával szükségképpen ő áll a légkalapács megfelelő végén.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.