Nem kellett nagy jóstehetség ahhoz, hogy az ember előre lássa: a nagy kormányváltó hangulat mellett a másik, párhuzamosan és egyre hangosabban futtatott szólam a választási csalásé lesz.

Egyrészt, ki emlékszik már arra, mi volt négy éve, ekkora távlatból nyilván rohadt hihetőnek hangzik majd, hogy a szemét szocik elcsalták a választásokat (és hogy ez csodák csodája mind pont most derül ki) — másrészt akkor még a csapból is a résztvételi adatok folytak, így mindenki átlátott volna azon, miért vadbaromság a láncszavazás most éppen Bayer Zsolt által propagált ötlete.

Negyvenezer szavazattal nyertünk — kalkulál a fidesznyik, van 11.000 választókörzet, hopp, előkapja a zsebszámológépét, és kijön, hogy szavazókörzetenként 4 (négy) szavazót kellett lefizetni.

Azt persze már alighanem csak nyáladzó idióták veszik be, hogy a negyvenezer szavazat különbség azt jelenti, hogy a szocialisták minden körzetben négy szavazattal nyertek. Először is: nem nyertek minden körzetben, hiszen akkor száz százalékos többséggel lennének a Parlamentben. Másodszor: ahol nyertek, ott se négy szavazattal. Ebből következően a nyertes körzetekben emberek százait kellett volna leitatni, ha már ragaszkodunk ehhez a szép bayerzsolti képhez; ez pedig az akkori túllihegett állapotban tényleg szép mutatvány lett volna.

A Fidesz mai — és érdekes módon Bayer tegnapi — javaslata persze vérlázító: a suttyó válaszópolgár max ikszelni ikszelhessen mindenféle fülkékben (?!), a szavazólapot már a bizottság előtt tegye bele a borítékba. Ennyit a titkosságról és az emberi méltóságról, na meg arról, hogy ki kapar szűkölve a győzelem után.