A Freeblog sablonversenyének számomra egyértelműen legnagyobb nyeresége, hogy a Receptgyűjteményke végre nem azt a ratyi, platformfüggő, olvashatatlan, kilóg-belóg fehér-világoskék sablont használja, hanem úgy néz ki, mint egy normális blog.

Normálisnak persze ez a blog semmiképpen sem nevezhető (már a szerző első bejegyzésben elkövetett öndefiníciója alapján se), se kategóriák, se tartalomjegyzék, ami egy ilyen tematikus blognál azért nem jönne rosszul, de van benne valami ellenállhatalan, hamari báj, ami miatt azok is megszerethetik ezt a blogot, akik történetesen nem tudnak megkülönböztetni egy palacsintasütőt egy habverőtől. Kedves összevisszaságban olvasgathatjuk a gasztronómiai flikkflakkokat a játékos teareceptekkel, és ha a szerző még strapálja is magát, hát egy mosolyt is megereszthetünk közben.

Egy baj van csak: elég kiszámíthatatlan, hogy mikor strapálja magát. Rika, légy szíves…