Felháborító az MSZP ostobasága az április 2-i tüntetésekkel kapcsolatban. Mintha bizony nem tudta volna kurvára mindenki, aki nem szundikálta át a legutolsó választási ciklust, hogy Orbánnak a “majdnem megnyert” második forduló után csak megerősödhetett a hite a nagy erődemonstrációkban; alighanem megint megpróbál majd összehozni kétmillió embert már a választások előtt. Sőt, lehet, hogy a tétet hárommillióra emeli, csak úgy a hecc kedvéért.

Ezek után már az is elég nagy bágyadtság a szocialisták részéről, hogy egyáltalán képesek voltak beszállni ebbe a számháborúba — főleg azok után, hogy Kovács László 2002 és 2003 között minden rendezvényen elmondta, kaján vigyorral az arcán: “örömmel látom, hogy ismét kétmillióan vagyunk”. Nyilvánvaló, hogy a választások előtti utolsó héten már mindenki azon fogja rágni a körmét, hogy ki tudott több embert összecsődíteni néhány demagóg hülyeség meghallgatására — mert aki az érdemi mondanivalóját ilyen eseményekre tartogatja, az nem egyszerűen hülye, az kifejezetten idióta.

Mindez persze csak politikai értelemben igaz; Kuncze Gábor farizeus hőbörgése arról, hogy a politikát nem szabad kivinni az utcára, leginkább vérlázítóként jellemezhető; gyülekezési szabadság van, Gáborom, ha valaki az utcán óhajt politizálni, hát ott politizál, még akkor is, ha te éjfélig dörmögsz emiatt.

Már csak azt jegyezzük meg gyorsan: az MSZP-nek nemhogy nem árt, hanem egyenesen használ, ha egy időben tartja a rendezvényét a Fidesszel. Hiszen melyik füttyös lesz olyan elmebeteg, hogy MSZP-tüntetésre járjon, amikor a Vezért is hallgathatja? Nekik legalább a józan paraszti eszük megmaradt.