Metrót akarsz, vazze?

Jámbor lélek vagyok, különösebben nem akarok beszólni soha senkinek, de a múltkorjában mégis kifordultam a hitemből. Konkrétan akkor, amikor Orbán Viktor ígéretet tett a négyes metró megépítésére.

Volt ugye már 1998-ban is egy főpolgármester-választás, meglehetősen jól fog a memóriám, természetesen a Fidesz is kampányolt a négyes metróval rendesen. Nem sokkal később, amikor a Fidesz jelöltje menetrendszerűen elszánkázott valahová az űrbe a saját taknyán, hirtelen nem lett pénz a metróra, a Fidesz úgy bekeményített, hogy haj. No, erre Budapest is bekeményített, jöttek a választások, a fővárosiak szépen megköszönték a Fidesznek a sok jóindulatot; időköben mellesleg az is kiderült egy hosszasan kígyózó bírósági eljárásban, hogy a miniszterelnök annyi szerződést firkál alá, amennyit akar, ez az államot a világon semmire sem kötelezi, a miniszterelnök által vezetett Parlament meg amúgy is úgy szavazgat, ahogy akar.

Tegyük hozzá kurva gyorsan: megígérni a négyes metrót és nem megépíteni; a már alapozáshoz készülődő Nemzeti Színházat, mint egy sakkfigurát, áttenni a város túlvégébe: rohadtul nem olyan hazugság, mint az, hogy nem lesz gázáremelés. Nem egy bazi nagy kommunistoid delírium; alapvető szükséglete a fővárosnak — elhalasztása, illetve az elhalasztást követő káosz egy rohadt nagy, önkényes kibaszás volt velünk, egy kontraproduktívnak bizonyult szánalmas kis politikai manőver arra, hogy aztán mindezt a szart át lehessen tolni a liberálisokra. Végül is nagy gáz nem történt, Mr. Független Jelölt is orcára hullott, szegény alig tudta letenni később a pártalelnöki nagyesküt.

Most hogy a négyes metró beígéréséhez mekkora arc kell, a választók milyen mérvű hülyének nézése, mennyi arrogancia és elszálltság, azt helyhiány miatt nem részletezzük.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.