Ügyészség: lejár a határidő
Magyar Nemzet Online, 2006. február 6.
Nem tudom, feltűnt-e kedves olvasóimnak, milyen rohadt sok szakértője lett hirtelen a Magyar Nemzetnek. Szinte minden második mondatuk így kezdődik a miniszterelnökkel foglalkó cikkeikben: jogi szakértőink szerint abszurdum, hogy… Szeretem ezeket az anonim szakértőket, Däniken is szívesen hivatkozik rájuk minden adandó alkalommal. Akkor se lennék meglepve, ha kiderülne, hogy a szerkesztőség alkalmazottai egymást foglalkoztatják szakértőnek a kávéautomatánál: – Te, hát nem disznóság? – De.
Csak nem akar robbanni ez a Nomentana ügy. Nem szívesen mennék most bele a jogi csűrcsavarásba, hiszen az áltaghalandó, én meg aztán pláne, kevesebbet ért ebből a dologból, mint amennyit éppenséggel igen. Az ügyészség — amelynek jobboldali elfogultságáról oly megindítóan tudtak cikkezni a balfelé elfogult újságírók — most nem látszik az ügyészség papirkajancsijának lenni, csak nem viszi a miniszterelnököt senki se bilincsekbe verve; a Magyar Nemzet szerint nyilván rettegnek.
Ez mondjuk viszont tuti kamu, hiszen az a miniszterelnök, kormányzat, amelyik ilyen kevéssel a választások előtt, egy ilyen kényes ügyben le merne telepedni az ügyészségi joystick mellé, az nem sok újrajátszásban reménykedhetne. Ennél, ilyen kevéssel a választás előtt lényegesen ingerlékenyebb a magyar közvélemény. No meg aztán ki ültette a nyakunkba ezt a beszari legfőbb ügyészt, kedves Nemzetem? Mert az Orbán Viktort gyalázó cikkeket valahogy nem találom az istennek se.