Február 12-én a KDNP megemlékezést hívott össze a nem mellesleg engedély nélkül működő és szimbolizmusában már önmagában is csodálatos Turul-szoborhoz (harci szimbólummal tisztelegni a háborúban szétbombázott emberek emléke elé — hát, végül is, tényleg egy nehézbombázó modelljét is választhatták volna). Február 12-én vonultak ugyanis be az orosz csapatok a városba.

Félreértések elkerülése végett: Budapest akkor német megszállás alatt volt; ergo nácik uralkodtak a városban, Budapest egy fasiszta hatalom elnyomása alatt volt. Ez az elnyomás ért véget akkor; ezt kívánja a KDNP “Emlékezés Budapest elestére” címmel meggyászolni.

Noha persze a háború sose vidám dolog, az orosz megszállás se a Nirvánát hozta magából, de Semjén Zsolt azért olyan nagyon ne csodálkozzon, ha a későbbiekben sűrűn fogok rá a “náci” jelzővel kiegészítve gondolni és hivatkozni. Mert hát azért az azonosulásnak is kellene, hogy legyen egy bizonyos ízléses, határa.

Orbán Viktor bajtársi szövetséges elhatárolódó nyilatkozatát mindenesetre várom; mert aztán a végén még ő is meglepődik, ha sokan a szélsőjobb bejövetelével kapcsolják össze az esetleges kormányra jutását.