Rogán Antal nem is olyan régen média előtti egyenlőségért sipítozott a Péntek 8-ban; időközben eltelt egy hét, túl vagyunk egy brutálisan véres szombati Magyar Nemzeten, ami rögtön eszembe is juttatta, mit is ért a jobboldal korrekt sajtón.
Amelyik a Fidesz szekerét tolja.
Ne feledjük el: szó nincs itt amolyan értékalapú elköteleződésről, ami mondjuk a Népszabadságot vagy az ÉS-t jellemzi. Valóban kurva nagy hazugság lenne azt állítani, hogy az ÉS cikkei nem tendenciózusak; ugyanakkor mondjuk nem restek helyt adni ellenvéleményeknek, urambocsá, néha még maguk is megengednek egy-egy kritikus hangvételű cikket. A jobboldali sajtó elvtelen és gennyes módon pártsajtó, és nem is nagyon törekszenek másra. Ha a Fidesz ellenzéken van, akkor a sajtónak per definitionem ellenzékinek kell lennie; ezt a bődületes baromságot persze olyankor, amikor a Fidesz van hatalmon, szerencsére nem érzik olyan aktuálisnak. Időközben a Hír TV is felzárkózott ebbe a sorba; aligha vonható kétségbe, hogy ezek a médiumok elválaszthatatlanul kötődnek választott pártjukhoz. Nehéz lenne elkézelni olyan konstellációt, ahol a Fideszt bírálná kezdeni valamelyik, önmagát jobboldalinak nevező újságíró. (Külön szociopatológiai tanulmány, hogy hogy viselkednek ezek a médiagecik egy-egy baloldali sajtótájékoztatón; kábé abban a hangnemben szoktak kérdéseket feltenni, ahogy a parlamenti képviselők interpellálnak.)
De tulajdonképpen nem is a Fidesz iránti kritikátlan imádata az, ami igazán hányingerkeltő; hanem az ellenfél tébolyult démonizálása. A most hatalmon levő kormány ugyanis pártállami eszközöktől sem visszariadva tiporja, félemlíti meg, tartja rettegésben az állampolgárokat. Közalkalmazottak nem mernek elmenni Bayer Zsolt rendezvényeire, mert kirúgják őket. A rendőrség egyetlen célja, hogy az állami terror szintjét minél magasabbra emelje; az oktatáspolitika egy dolgon fáradozik: a magyar kultúra értékeinek eltiprásán, hogy annak helyét átvehesse a kultúrmocsok. A diákokat kiszolgáltatták az állatias ösztöneiktől elvakult gyerekeknek, buktatni sem lehet, így örülhet az a pedagógus, aki megússza egy-egy kiadósabb veréssel a nap végére.
A jobboldali pártsajtó legújabb dilije, hogy ha sikerül kikaparniuk valami kis kutyaszart a komcsik ellen, hát meg vannak sértődve, ha a média normálisabb fele nem indít hajtóvadászatot a miniszterelnök ellen, nem nyomnak ötven mikrofont az arcába, ahogy azt tették volna Orbánnal Bayer Zsolt hipotetikus világában.
Igaz ugyan, hogy Orbán nem adott interjút az általa nem kedvelt sajtónak, a hajtóvadászatot így leginkább a szerda reggeli interjúk jelenthették volna, ha Kondor Katalin és Hollós János nem vizelnek folyton maguk alá a megilletődöttségtől, hogy egy ekkora zseni árnyékában sütkérezhetnek.