Pista vagyok Karakószörcsökről, amióta nem hallgatok a luxuskormány hazugságkampányára és megrendeltem a Magyar Vizslát, lement a vérnyomásom hatszázzal és a jövőt is tisztábban látom. Köszönjük szépen, kedves Pista, szavazzanak Önök is a Fideszre!

Azt gondolnám, azért tartunk politikusokat, hogy helyettem döntsenek — ez a Fidesz új stratégiája, miszerint magát a kampányt is a szavókra hagyják, legyen szó kampánykiadványokról vagy országértékelő beszédekről, nekem egy kicsit visszás. Nem akarom én az ország népét felelőtlenül ócsárolni, de azt hiszem, ha választanom kell a velejéig pragmatikus, és legalább hivatásos Orbán Viktor és egy fátyolos tekintetű rajongó előtt, aki nem fél ország-világ előtt élő egyenesben ronggyá égetni magát, hát akkor ezerszer inkább a Viktor.

Maga a beszéd egyébként maga a dögunalom azoknak, akik nyomon követték kedvenc exminiszterelnökünk országjárását — lényegében szó szerinti idézetek összeollózása az egész. Na nem állítom persze, hogy ez az ország(/év)értékelős baromság valaha is a kedvenc műfajom lett volna, de ennek a mostaninak a fényében az eddigiek a szellem dáridójának hatnak. A nagy államférfi megsimogatja az ország buksi fejét: aszonták a gonoszok, hogy nem lehet minimálbért emelni, de jól van, kis országocskám, te képes voltál rá.

Engem, mint országalkotó állampolgárt, lehetőleg senki nem turmixoljon össze semmilyen kormánnyal sem — a minimálbér-emelést nem az ország hajtotta végre, hanem annak kormánya; és ha Orbán emiatt az infantilis, gyagya, sunyi, agresszív kampány miatt a taknyán csúszik vissza az ellenzéki padsorokba, hát akkor se az ország fog elbukni, az hót ziher.