Valószínűleg csak én vagyok fiatal, és ezért nem értem a Tölgyessy Péter körül időről időre fellángoló nagy felhajtást. A magyar sajtó időről időre benyal neki egyet-egyet, de csontig, holott ma már egy kétszázhuszonötöd rangú politikus — szavazni jár a Parlamentbe — és egy trivialitásokon felülemelkedni képtelen, szánalmasan csapnivaló, semmitmondó elemző. Mégis úgy faggatják, mintha a világ fordulna meg azon, kilép-e vagy bennmarad a politikában. A Fidesz kormányzása idején legalább díszpinty lehetett; most még az sem.

Mostani kis rekviemje az SZDSZ-ről persze találó, mármint amennyiben mondjuk találónak számít az az elmés megfigyelés, amit épp a minap tettem: nappal világos van, éjjel meg sötét, és ha még a Nap is süt, nappal általában nincs olyan hideg. Azt hiszem, Tölgyessy már csak azért mozog, és azért nem porosodik valamelyik sarokban, mert mozgatja a sértettség. Megvolt a nagy dobása, lényegében bebukta, és most várja, hogy mindenki hasra essen a géniusza előtt.