Egy Cosmo srác naplója

Szomorúan kell jelentenem: nem tartok lépést a Világ Nagy Dolgaival. Azt hittem, számít valamit, amit firkálok, pedig az évszázad nagy eseménye itt haladt el az orrom előtt, és én már csak az utórezgéseiről értesülök: Brad Pitt szakított Jennifer Annistonnal, és összejött Angelina Jolie-val. Ezúton is részvétünk Jennek, gratulálunk Angelinának, és itt egy baráti vállon veregetés Bradnek is. Kicsit túladagoltam magam Cosmpolitanból.

A prekoncepció, amivel megvettem a januári számot, az volt, hogy majd jól megnézem, még mindig az a kurvaképző-e a lap, ami volt azokban az években, amikor rendszeresen jutott el hozzám. Az angol és amerikai kiadások ugyanis nem ilyenek: az image szerint profi és pengeagyú csajok csinálják intelligens és a pasizáson kívül azért olykor más iránt is érdeklődő csajoknak, akik hát legalábbis egyenrangú partnerei a férfiaknak (akit mondjuk — szemben a régebbi magyar Cosmo kéthavonta megismételt tanácsával — nem feltétlenül kell orális szexszel ébreszteni). No: a magyar Cosmónak sikerült átlépnie sötét múltján, hogy belelépjünk a szürke jelenbe: ócskább, gagyibb és semmitmondóbb lapot ilyen drágán nehéz lenne akár megtervezni is. A divatfotós részlegnek fejhajtás — a többieknek is, de esetükben inkább a hányás miatt.

Bizonyos tanácsok fonográfszerűen ismétlődnek; hirtelenjében például nem jut eszembe olyan szám — a mostanit is beleértve — ahol ne sulykolták volna bele szegény CL (Cosmo Lány) fejébe, hogy a pasikat hagyni kell együtt bulizni a haverjaikkal, hadd dumáljanak csak felszabadultan a szexről, és hadd igyák le magukat békében a sárga földig. Persze nem minden cikk ilyen; a többség: “beküldött” “olvasói” “történetek” (förtelmes közhelyorgiák), a randiblog (Bridget Jones forog a sírjában és a koporsója fedelét kaparássza), a bődületes trivialitásokat tartalmazó jótanácsok, és a hatszázezer teszt (Ki vagy inkább, Jennifer Anniston, vagy Angelina Jolie sportszatyrának a füle? Lehetsz-e szerelmes Brad Pittbe? Kibeszéled a szakításaidat vagy megkeféled az első szembejövőt?) inkább csak valami döbbentes alkotói-szerkesztői válság vagy inkább agónia szimtómái.

Sajna nem ismerem az ilyen bizományba kiadott márkanevek minőségellenőrzési rendjét, de azért szívesen végig nézném, amikor az amerikai főszerkesztő elolvas egy fordítást a magyar számból. Bár testileg nem szívesen lennék jelen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.