Harry Potter és az anarchia diszkrét bája

Most, hogy tombol a menetrendszerű Harry Potter őrület, itt az ideje, hogy egy kicsit belekukkantsunk az írónő fejébe; aki szemlátomást sok mindenre felhasználhatta gyorsan szerzett vagyonát, de látókörének szélesítésére nem nagyon.

Persze nem nagy gáz, ha valaki mindig szar volt matekból, és történetesen nem fizet be egy kis matek korrepetálásra, ha regényt akar írni. Így talán egy gyerekkönyvnél elnézhetjük, ha a világ monetáris rendszere mint olyan, teljesen szakszerűtlen és falrengetően inkonzisztens. (Most más kérdés, hogy milyen fantasztikusan erőltetett írói attitűd mindenféle légből kapott átváltási arányokat kitalálni, és utánatenni, hogy “elég egyszerű”, na de ezt talán meg írjuk a feeling számlájára.)

Ugyanakkor az, amit Rowling a társadalomról és a politikáról gondol, az már több mint aggasztó; ugyanis azok azon gyerekek hordái, akik a Harry Potteren szerették meg az olvasást valami hihetetlenül satnya és döbbenetesen fals társadalmi értékrendet kaptak a fejükbe.

Rowling alapvető feltevése, hogy a társadalom és a demokrácia, mint olyan, működésképtelen. Nem tudhatjuk, hogy mágiaügyi minisztereket milyen titokzatos hatalmak választanak, de az totál nyilvánvaló, hogy a populizmus az minden jelölt kezében egy döbbenetesen erős ütőkártya: Crouch hiába volt Voldermort egyik legpengébb ellenfele, elég volt egy pszichopata csemete, és máris kiesett a játékból; a döbbenetesen inkompetens Fudge csak azért maradhat évekig hatalomban, mert azt mondja, amit az emberek hallani szeretnének; Rufus Scrimgeour pedig elég kemény és határozott, és ennyi. Érdekes azt is észrevenni, hogy Rowling fejében az aktuális társadalmi rendszer nem demokrácia, hanem diktatúra – és tulajdonképpen nem csak a varázslók, hanem a muglik között is. Érdemes szőrszálhasogtó alapossággal átnézni a miniszterelnökök szerepléseit a könyvekben.

Természetesen a leghajmeresztőbb jelenség azonban maga Dumbledore professzor, akinek posztjait szintén nem lehet tudni, hogy ki osztogatja, de hogy demokratikus rendszerekben nem jojóznak így az emberekkel, az tuti. Ugyanakkor az a bocsánatkérő könnyedség, amivel Dumbledore átlép a szabályokon és törvényeken, amivel kifejezetten arra készteti Harryt, ezt az egyre arogánsabb és egyre nyilvánvalóbban inkompetens kis pojácát, hogy tegye ugyanezt, az mindenképpen vérlázító.

A Harry Potter regények írója egy habzó szájú aktivista, a szó legrosszabb értelmében – olyasvalaki, akinek a szemében a lázadás önérték, és aki öt centinél sem lát tovább az orrán túl. Miközben ha Alsó-Szamoában kiadnak egy Harry Potter klónt, akkor egy héten belül az országban levő öltönyös emberek kilencven százaléka a Warner Brothers ügyvédjeiből áll majd, akik milliárdos perekkel fenyegetik Ms. Rowling kissé túlbuzgó rajongóját.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.