Új moralisták, farizeusok (39. rész)
Magyar Nemzet, Bayer Zsolt, 2005. november 9.
Tulajdonképpen mégiscsak jobban szeretem Bayer Zsoltot, amikor lámpavasozik.
(Igazából gondoltam arra is, hogy lassan négy év távlatából most már igazán elfelejthetném megemlíteni azt a tényt, hogy Orbán Viktor aláírt levélben kérte híveit a Magyar Nemzet előfizetésére, de tekintettel arra, hogy ez a cikk például a Fidesz kampányjelszavával végződik, hát majd ha megbolondultam.)
Amikor negédesen elkezdi vázolni, hogy milyen a jobboldali Magyarország – dolgos, öreg sváb asszonyok, tiszta és tökéletes üzletek, omlós kenyerek, szaftos, mazsolás túró és Kende Pétert utáló benzinkutasok – hát komolyan mondom, elég húzósan rámjön a rosszullét. Persze azért az első gondolatom nem az, hogy a gyalult tököt áruló sváb asszonyok vajon kinek fizetnek személyi jövedelemadót, de azt azért nem értem, hogy egy Auchan felépítését hogy tudja valaki a multinacionális globáltőke sátánisztikus nyomulásaként értelmezni. Persze az erősen felső középosztálybeli Bayer nyilván nehezen tudja elképzelni, hogy nem mindenkinek felel meg az ő életvitele; ez még viszonylag érthető is lenne. Talán kevésbé az, hogy miért akar mindenki mást kiirtani (a cikkben konkrétan csak az önkormányzati képviselőket – örvendetes antirasszista fordulat, hogy legalább az izraeli hadsereg számára rendszeresített, Uzi márkájú géppisztollyal).
Bayer a Fidesz választási szlogenjének előszavaként kizárólag markáns, brutális és szűk látókörű kapitalista-kritikát tud alkalmazni, megpengetve, hogy Magyarország számára abszolút nem kényszer a verseny és a globális folyamatokhoz való csatlakozás. Mindez sajnos valamilyen furcsa véletlen folytán remekül rímel a Fidesz gazdaságpolitikájára, amelynek középpontjában a nehezet (bükkfapörköltet, rozsdásszöges rántott deszkát) vacsorázott közgazdászok hagymázas rémálmaiban még mindig fel-fel tűnő “magyar modell” áll.
Lehet persze, hogy Solymár valóban egy jobboldali, antiglobalista Nirvána, a két utolsó magyarral, “Bayerrel és Huberrel”; nekem azonban mégisincs ennyi bajom a globalista nagytőkével. Pláne, hogy ugyan egyre-másre húzzák fel az üzleteiket, de tekintettel arra, hogy a hatalmat még nem vették át – Bayer szerint ez csak olyan tíz-tizenöt év múlva várható – versenyezni lehet velük is. Az én lakhelyemen, ebben a liberális szívcsakrában például egy germán eredetű multi 500 méteres körzetében 3 kisebb bolt működik, láthatólag tökéletes sikerrel. Mert hát, amíg Bayer Zsoltot diktátorrá nem választja a Klingerhof étterem törzsközönsége, addig mindenki ott vásárol, ahol akar. Az pedig, hogy a multik munkahely-teremtő tevékenysége miért olyan vérlázító szemétség, végképp elfedi a zavarosság fátyla.
Lehet persze, hogy arról van szó: Orbán miniszterelnöksége idején mindenki ingyen zabálhatja majd a túrós batyut meg a pacsnit. Kende Pétert kivéve, természetesen.
Szerintem ez a Bayer-cikk teljesen önironikus.
Szerintem is Bayer folyamatosan önmaga paródiája, de ezt ő egyáltalán nem érzi. És csak addig tudok nevetni, amíg ő ellenzéki és nem kormányzati publicista.
Bayer szerint a Magyar Nemzet és HírTv küzd az MSZP ellen. Vajon a Népszabi célja is a Fidesz legyőzése, vagy esetleg a nagyobb piaci részesedés és objektív tájékoztatás az első számú célja, és nem a pártpolitikai célok szolgálata? (Természetesen a társtulajdonos MSZP-s (József Attila)alapítvány céljainak figyelembevétele mellett…)