Azért voltaképpen vérlázító, hogy újabban mivel lehetséges tematizálni a magyar közéletet. A Fidesz Magyar Polgári Szövetség nemrég frakcióvezetővé avanzsált, eddig a Parlamentet csak jelzésszerűen látogató képviselője bedobott a köztudatba egy törvényjavaslatot, amelyet szemlátomást valamelyik régebbi kampánybeszédéből ollózott össze – és ez az iromány, amely merőben új dimenzióba helyezi a salátatörvény fogalmát, hirtelen a közbeszéd metafizikai centrumávává válik, mindenki ehhez viszonyítja magát; művelt társalgás ma már nincs a garanciatörvény legalább jelzésszerű érintése nélkül, pedig ma még csak hétfő van és Áder János, Harrach Péter és társai még csak pénteken nyújtották be a javaslatot.

Azért ha legalább egy pillanatra átlátunk a vérködön, akkor azért realizálhatjuk: viszonylag ritkának tekinthető, hogy választási kampányszövegekkel – pláne törvényjavaslat formájában formájában – foglalkozzon a Parlament. Talán mégse volt olyan bölcs dolog Gyurcsány Ferenc részéről olyan nagy sebbel-lobbal odatódulni a frakcióvezető-helyetteshez; több méltóságot és józan észt sugallt volna, ha megvárja, amíg legalább szünet lesz – elvégre alighanem ha vécére kell mennie, azt sem intézi el ott helyben, a miniszterelnöki székben. Az ilyesmire is megvan az alkalmasabb pillanat.

Mindenesetre most már egy kicsit későn hápog Hiller István, hogy a Fidesz ebbe a soron kívüli kampánybeszédbe nem foglalta bele az MSZP javaslatait; naná, majd a választások éjszakáján a Millenárisban is biztos életnagyságnál öt-hatszor nagyobb Szekeres Imre-fotók alatt tartják majd a gyorsértékeléséket. Mindenesetre ebből a budiból egy kicsit nehéz lesz kikapaszkodni, talán a csukafejes előtt lett volna érdemes gondolkodni kicsinység.