Szerepcsere

A füllentés szabadsága
2005. október 24.
Magyar Nemzet Online, 2005. október 24.

Gyurcsány operaházi beszéde természetesen egy ügyes politikai sakkhúzás volt, semmivel sem rosszabb, mint felavatni néhány viasszobrot – ő legalább nem fenyegetette perrel azokat, akik azt merték állítani, hogy a Szólás szabdságában lejátszott interjú nem élő adás volt. Ehhez képest a Magyar Nemzet idiotisztikusan szőrszálhasogató elemzésében azt kívánja “bizonyítani”: Gyurcsány Ferenc hazudott, vagy jós, vagy lehallgatta a Fidesz vezetőinek telefonjait.

Nos, különösebb politikai jóstehetség nem kellett ahhoz, hogy megsejtse az ember: amikor az MSZP szépen jön fölfelé a népszerűségi listákon, Orbán Viktor nem most fog békejobbot nyújtani annak a pártnak, amit nem csak a jobb-, de a baloldal képviseletére is illegitmnek gondol. Hogy itt lesz az ideje kilépni a gyengéd, nagypapás dörmögésből és valami olyasmit mond végre, amit kajálnak a választói, amivel demonstrálja, hogy azért még mindig ő az a karizmatikus vezető, akiben oly sokszor szerettek már bele.

Nota bene: az ominózus beszéd, ha hajlandóak vagyunk felnőtt emberek módjára olvani, valóban vérlázító. Természetesen van rajta egy alapszintű kódolás, ha az ember berittyent mondjuk a miniszterelnöktől, de azért elég egyértelmű benne a jól megszokott komcsizás, sőt, még arra is van egy finom utalás, hogy talán ezúttal is lehetne forradalmat csinálni. (Mindezt persze úgy, hogy azért az is egyértelmű, hogy ha lesz is forradalom Magyarországon, hát azt nem Orbán Viktor fogja vezetni.)

Gyurcsány húzásában éppen az a szép, hogy nagyon nehéz támadni. Nem ment bele az orbáni dagonyázásba, olyan gesztust tett, ami mindenki számára érthető; fordított egyet a megszokott szereposztáson. Orbán lett a handabandázó politikus, ő a megfontolt, nyugodt, méltóságában enyhén sértett államférfi.

Nem csoda, ha kiborult a bili.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.