Határozottan innovatív használatát prezentálta a “cáfolja” szót Bölcskei Gusztáv, a református zsinat elnöke. Véleménye szerint ugyanis a következő számok cáfolják, hogy az egyház az állam kitartottja.

Az egyház bevételei ugyanis így alakulnak:

• 56% – államtól átvállalt normatív feladatok.
• 5% – egyházfenntartói járulék
• 4% – persenypénz
• 6% – céladományok
• 3% – az adózók 1%-os felajánlásai
• 7% – az 1% állami kiegészítése

Mindekelőtt talán tekintsük adottnak, hogy iskolát vagy kórházat még a Jóisten se vezet nyereségesen, tehát az az 56% alighanem arra megy el, amire adják. A maradékból viszont már egyáltalán nem olyan rossz az állam részesedés – a fennmaradó rész majdnem negyede adóforintokból áll össze – egy részt az adózók ajánlják fel, a másik részt viszont a Vatikáni szerződés alapján az állam egészíti ki. A legmulatságosabb a dologban azonban az, hogy az adózói felajánlások mértéke kevesebb mint fele a kiegészítésnek – magyarán az állam jobban támogatja a református egyházat, mint ahogy az az adózói hajlnadóságból kiderült. Ezek a számok tehát nem elsősorban cáfolják, hanem inkább bizonyítják, hogy az egyház bizony ugyancsak rá vannak szorulva az államra.

Nota bene: ez ugyanaz a református egyház, amelyik nem zárta ki lelkészei közül ifj. Hegedűs Lorántot, amely képtelen volt a körülötte zajló politikai ramazurira mondjuk legalább húsz méterről, cigarettaparázs fényénél demokratikusnak tűnő választ adni. Amelyik ugyancsak szívesen ad testületi választ az aktuálpolitikai kérdésekre – hogy aztán vérig sértődjön, ha olykor-olykor nem az indulási, hanem az érkezési oldalán találják magukat az aktuálpolitikának.

De ha Bölcskei Gusztáv szerint a református egyház már remekül megáll a maga lábán, is nincs szüksége a magyar állam morálisan amúgy is nehezen igazolható forintjaira (hiszen az államot semmi nem kötelezi arra, hogy a befolyt adóját mindenféle civil szervezeteknek szórja szét), akkor elégedjenek meg a ténylegesen elvégzett munka díjával, a hitéletet meg oldják meg saját hatáskörben.

Alighanem a nagyhangú, arrogáns nyilatkozatok még mindig kifizetődőbbek.