Atkári János szerint üdvösebb lenne, ha Demszky Gábor helyett valaki más lenne a budapesti főpolgármester. Atkári János elfogulatlanságát ugyan csorbítani látszik, hogy a szóban forgó főpolgármester épp nemrég rúgta ki szintén elég hosszú ideje birtokolt főpolgármester-helyettesi állásából, de ez csak a legkisebb a szépséghibák közül.

Atkári János ugyanis legalább annyira felelős a főváros jelenlegi – némi jóindulattal akár siralmasnak is nevezhető – állapotáért, mint Demszky Gábor; csak azért nem foglya ő még mindig ennek a politikai berendezkedésnek, mert a főpolgármester, mint már említettük, nyilván színtiszta altruizmusból, őt ettől megszabadította. Mindazonáltal mégis Atkári János volt Demszky jobbkeze, s ilyen minőségében ez a hirtelen támadt objektivitás nem csak hogy egy sértődött felfortyanásnak, hanem egyenesen nevetségesnek is hat.

Hihetetlen azonban, mi minden bele nem fér egy sajtótájékoztatóba. Atkári János ugyanis Derce János újpesti főpolgármestert állította az önkormányzati politizálás non plus ultrájaként a megjelent és talán nem kis részben megrökönyödött újságírói elé, aki lám, nem engedte be a politikát az önkormányzat irányításába. Ez igaz, szigorúan abban az értelemben, ahogy mondjuk egy dél-amerikai banánköztársaság diktártora sem engedi be a poltikát a kormányzásba: Derce Tamás, a szűk látókörű kispolgáriság eleven szobra önmagán kívül senkit és semmit nem enged be az önkormányzat irányába, barbár következetességgel gyalul le mindent, ami nem fér bele ebbe a csak a legkifinomultabb szögmérővel mérhető látószögbe. Az újpestiek meg persze megválasztják, hiszen mégiscsak jobb valaki, akinek az Univerzum véget ér Újpest közigazgatási határainál, mint egy megállapodni nem képes koalíció. Ettől még biztos, hogy egy xenofób, kirekesztő szemléletű polgármester valóban a demokrácia nagyobb dicsőségére működik. Mondhatni, a demokratikus politikai viták a jelenleg politikai berendezkedés lényegét jelentik – ezen javítni kéne, nem elvetni. Atkári János azonban pont eme politikai csatározásoknak lett az áldozata; innen nézve persze a demokrácia nyilván rengeteget veszít a vonzerejéből.

Jelen sorok írója is sűrűn álomdozik arról, hogy valaki más is lehetne már a főpolgármester. De aztán meglátja az ellenjelölteket, és tigrisugrással vetődik a whiskyspalackért. Atkári Jánosnak lehet, hogy egy gyengébb képességű főpolgármester is megtenné, ha az visszahelyezné őt a pozíciójába – jelen sorok írója, aki elsősorban közlekedni, élni és szórakozni szeretne a városban, ennél azért egy lehelletnyivel ambíciózusabb.