Nem is az az igazán érdekes, hogy Orbán Viktor Magyarország rossz hírét kelti külföldön. Hiszen külföldről nézve

a, Ki az az Orbán Viktor?
b, Ellenzéki vezető miért nyilatkozna pozitiívan a kormány teljesítményéről?
c, És ez kit érdekel?

Nem hiszem, hogy sok befektető lenne, aki Orbán bármilyen nyilatkozata után vörösizzásig hajtaná a mobilját, hogy lemondja magyarországi tranzakcióit. Szóval mindez nem érdemes, tájfun az éjjeliedényben, Orbán azért van, hogy nyilatkozzon, nyilatkozott, passz. Talán még a magyarországi amerikai nagykövet ellentétes irányú véleménye jelent valami érdekességet az egész szánalmas történetben.

Hanem a dolog itthoni utóhatása, na, az érdkes. Az égvilágon mindenki fontosnak érzi, hogy megszólaljon, és nyilatkozzon – többek között a Pénzügyminisztérium is. Mintha bizony a Pénzügyminisztérium “a magyar gazdaság köszöni szépen, jól van” nyilatkozata meghatározó jelentőséggel bírna a fent emlegetett befektetői körökben. A gazdasági életben ugyanis, a magyar politikaival szemben, a racionális érvek és tények döntenek, amiket mindenki maga szerez be, és nem a pénzügyminisztertől kéri el azokat. Úgyhogy sajtótájékoztatót tartani legalábbis felesleges.

Viszont, ha belegondolunk, hogy a Fidesz-kormány mit gondolt azokról, akik mertek nem pozitívan-nyilatkozni kis hazánkról, legyenek politikusok vagy közírók: hát igen, nagyon örültünk akkoriban, hogy az inkvizíció intézménye már egy ideje eltöröltetett. Akkoriban ugyanis a hazaárulás már kifejezett bóknak számított az ország mostani gyalázóinak szájából – az akkori gyalázkodók irányában.

Hja, persze, hiszen a Fidesszel a féltő gond mondatja ezeket a szavakat, míg a kormány a bankártőkének árusítja ki az országot, diszkont áron, nagy tételben. Ez azért különbség.

Persze a fent említett befektetői köröket ez sem érdekli. Lapoznak a gazdasági rovathoz.