Érdekes a Fidesz konstans idegenkedése a kampánytól, amióta nincsenek kormányon. Áder János tegnap egyenesen azt találta nyilatkozni az Info Rádióban, hogy a “világon sehol” nincs kilenc hónapos kampány, mindenhol négy-hat hét a trendi; ehhez képest alig négy éve estünk át egy egyévesen. Orbán saját anyagi ügyleteinek vizsgálatakor is sűrűn alkalmazza a “kampány” szót, mintha bizony bárkinek lennének olyan ügyletei, amit egy ilyen felfokozott időszakban fel lehetne fújni. A volt miniszterelnök még azzal meg találta fejelni mondanivalóját, hogy aki azt találja állítani, hogy befolyását saját anyagi gyarapodására használta volna fel, azt bepereli.

Nos, mivel menten összerittyentettük magunkat, szeretnénk egyértelművé tenni: véleményünk szerint Orbán Viktor befolyását nem saját vagyonának gyarapítására használta. A meggyőződésünk az, hogy Orbán Viktor egy kisebbfajta moral insanity, akinek csak az az erkölcstelen, ha valaki az éj leple alatt, egy zsákban viszi a pénzt. Ha egyetlen egyszer sem fordult meg a fejében, hogy pusztán az a tény, hogy Lévai Anikó férje miniszterelnök – különösen egy olyan miniszterelnök, aki rendszeresen taggyűléseken a vállalat ügyeiről érdemi döntéseket hozó összejöveteleken vesz részt -, befolyásolhatja Lévai Anikó üzleteinek sikerességét, akkor alighanem már miniszterelnöknek is alkalmatlan volt. A mai Magyarországon ugyanis nem kell lófejeket küldözgetni ahhoz, hogy benyaljanak nekünk; elég csak hatalommal bírni, a nyalás megy magától is.

Orbán Viktor azt gondolja, hogy neki mindent szabad, amit ő tesz, az mindig erkölcsös. Egyszerűen nem hajlandó elismerni, hogy pusztán a személye nem legitimál erköcsileg semmilyen cselekedetet; és attól, hogy egy tett nem jár anyagi haszonnal, még lehet erkölcstelen.

A feddhetetlenség – fontos miniszterlnöki erény! – pedig nem a jogerős bírói ítéletek hiányát jelzi.